Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
tiszti elitet állította. Az ennek eredményeként létrejövő és 1987-ben megjelent könyvének eszenciáját foglalja össze a kötetben található tanulmány, igen realisztikusan, sokoldalúan és korabeli habitusának, társadalmi súlyának megfelelően mutatja be a tisztikar felső tábornoki elitjét. Az igen széles bázisra épülő, sok szempontú szociográfia megcáfol jónéhány hamis és a köztudatban is gyökeret vert nézetet. A tiszti elit politikai arculatának és az ez által motivált viselkedésének bemutatása néhány kiélezett történelmi helyzetben, mint a Tanácsköztársaság háborúja, a második világháborús magyar katonai ellenállás, a magyar légió megalakulásának kísérlete, újszerű látásmódú, vitára serkentő tanulmányokban kap teret a kötetben. Ezek szervesen kapcsolódnak a szerző munkásságának fő sodrába, s a tiszti elit poliükai magatartásának olyan szféráit érintik, melyek még alaposabb és szélesebb spektrumú vizsgálata és kimunkálása közelebb visz a még teljesebb megismeréshez. A helyes és az igen magas színvonalon megvalósított történetírói szándék ugyanis éppen a katonai elit politikai arculata és szerepe megragadásában, talán a korábbi előtérbe állított és túlhangsúlyozott igazságtalan negatívumok s ebből eredő ferde megítélések helyretétele szándékának okán is, bizonyos egysíkúságot és hiátust szenvedett. A jövőben semmiképp sem vezethet ez éppen a szerző fő erényei közé tartozó tárgyilagosság sérelméhez, az alapos és negatívumokat is felvonultató elemzések megkerüléséhez. Igen szimpatikus vonása Szakály Sándor történetírói magatartásának az a szándék és módszer, amellyel és ahogyan vitába száll a saját és mások új kutatási eredményeként időközben túlhaladottá vált történelmi tévhitekkel és elavult nézetekkel. A Nemeskürty Istvánnal a 2. magyar hadsereg frontra küldésének körülményeiről, annak összetételéről és felszereléséről, szerepének és vereségének megítéléséről folytatott széleskörű vitában való tárgyszerű, tényeket felvonultató bekapcsolódása dicsérendő hozzájárulás a tragikus sorsú hadseregről alkotott valós kép megrajzolásához. Ezzel nem vonja kétségbe a témát először felvető Nemeskürty elévülhetetlen érdemeit. Gondos forrás feltárásra és elemzésre támaszkodva, a maga igazának biztos tudatában kérdőjelezi meg szerzőnk a szovjet elleni hadbalépés, a "hadüzenet" körül történteket, az erről kialakított koncepciózus, a köztudatba sajnálatosan beivódott hamis képet. A tisztázásra váró kérdések egyikeként foglalkozik Szakály Sándor a zsidótörvény hadseregbeli megjelenésével is. A tabu témák eltüntetésének szándéka inspirálta a magyar csendőrségről írott tanulmányát, mely szintén summázata erről a csak negatív egyoldalúsággal megítélt testületről készített kisebb monográfiájának. Az igen sokat és eredményesen vitatkozó Szakály Sándor - mint ez jelen gyűjteményből is kitűnik - gyakran ütközik tekintélyek fémjelezte nézetekbe. Kétségtelen a tudományok egyes érdemes művelőinek tekintélye s velük szembeni jogos üsztelet mindig jelenlévő és ható tényező, amivel számolni kell és illik. Ez helyes is, azonban ez önmagában nem válhat elavult és meghaladott nézetek konzerválójává s ezzel a tudomány fejlődésének gátjává. A történelemtudományban is a szünet nélkül folyó kutatás időről-időre módosítja a legmegalapozottabb nézeteket s tudományos eredményeket. Nagy szükség van tehát arra, hogy mint erre Szakály Sándor is 149
