Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
A Bethlen Kollégium 1848 után - 1918-ig. Az 1848-1849-es forradalomban lerombolt és kirabolt, az abszolitizmus által jogaitól megfosztott iskolát újjá kellett építeni, szervezni. Ebben rendkívüli szerepe volt gróf Mikó Imrének, "Erdély Széchenyijé"-nek, ki csaknem negyven éven át, 1838-1876 között a Bethlen Kollégium főgondnoka volt. Mikó Imre hitvallása és célja: visszaállítani a Kollégiumot régi hírébe, fényébe és dicsőségébe. E cél megvalósításáért sem szellemi, sem anyagi áldozatot nem kímélt. Az első években a tanítás szünetelt. Ebben nemcsak a helyzete volt az ok, hanem az Erdélyre is teljes súllyal nehezedett abszolitisztikus habsburg uralom. Csak az 1860-ban történt osztrák politikai fordulat után vált lehetővé az újjászervezés. Ekkor igaz, hogy már működött az elemi iskola és a gimnázium, de a főiskola bölcsészeti, jogi- és hittani tanszéke csupán 1862 szeptemberében kezdte meg hivatalosan is munkáját. A hagyományokhoz híven Mikó Imre felhívással fordult a tanárokhoz, buzdítva őket a nemzeti irodalom tanítására, a szív és értelem nevelésére, a jellemszilárdság fejlesztésére. Feladatként szabta meg a tanároknak, legyenek jó példa a kötelességteljesítés terén és világító fáklya az ifjúság előtt. Az 1862-ben újrainduló akadémia élére Gyarmati Sámuel a jogi, Garda József a hittani és Szathmári Károly a bölcsészetitörténelmi tanszékre kerülnek vezetőként. Beiktatásukat maga gróf Mikó Imre végzi. A főgondnok 1863 áprilisában klasszikus könyvtárát, ezer kötetet adományoz a Kollégiumnak és felhívással fordul kora nemeseihez és polgáraihoz, hogy kövessék példáját. Majd 1750 darabból álló éremgyűjteményét is a Kollégiumnak adományozza. (Az adatok az Erdélyi Múzeum Egylet Emlékkönyvében megjelent Bodrogi János: Gróf Mikó Imre és a Bethlen-Kollégium című munkájából.) Az újjáépítés és újjászerveződés következtében 1864-ig újjáalakult a hat középosztály, a három éves bölcsészeti, a két évi jogi, a két majd négy évi teológiai osztály és ebben a szervezettségben tevékenykedett 1872-ig, a Kolozsváron megalakult Tudományegyetem tevékenységének megkezdéséig. A Bethlen Kollégiumban ebben a szakaszban is kiváló tanárok tevékenykedtek. Csupán néhányukat emeljük ki:- Gáspár János, a kollégium tanítványa, majd a Kolozsvárról áthelyezett tanítóképző igazgatója, ki Eötvös József megbízásából megszerkeszti a kötelező elemi iskolai oktatás számára az első tankönyveket.- Péterfalvi Szathmáry Károly, ki ugyancsak miniszteri megbízásból dolgozta ki az óvónőképzés országos szervezetét s emellett regényíró, a Bethlen Kollégium első történeti monográfiájának szerkesztője (kiadták Nagyenyeden 1868-ban).- Herepei Károly, a Kollégium egykori diákja, ez időszakban professzora, kiváló geológus, ki 8.000 darabból álló kőzcttanulmányt hagyott iskolájának és ránk hagyta Alsófehérmegye geológiai leírását.- Salamon Ferenc, Budapest történeti monográfiájának szerkesztője, ki tanári munkáját a pesti egyetemen folytatta és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.- Fogarasi Albert, a római archeológia jeles kutatója.- És említsük még meg Famos Dezső, Bodrogi János, Báthori Gyula nevét is, kik 126
