Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
A tűz martalékává vált Kollégiumból az életben maradt diákok (sokan a harcokban elestek) és tanárok Torockóra menekültek, a Székelykő barlangjaiban húzódtak meg, hónapokon át ott maradtak, de a tanulást itt is folytatták. 1707-ben a kurucok napja már lealkonyodóban van, Rabutin seregei és az ezt követő csőcselék azonban újra feldúlták a várost. Az 1711-ben megkötött Szatmár-i béke reményt nyújtott a város és a kollégium újjáépítésére, erre azonban nem kerülhetett sor. 1718-ban nagy szárazság és ínség pusztította Erdélyt és így Enyedet is, majd 1719-ben Erdélyszerte s a városban is "döghalál", pestis pusztít. A Kollégium diákjai e szörnyű vész elől a Felenyed melletti Szabaderdőben keresnek menedéket. (Muzsnai László: Aiud - Nagyenyed, monográfia, 1936 és Juhász István id.mű). Az újjáépítés és a Kollégium 1848-ig A XVIII. század elejéig nagyjából kialakult az a felekezeti iskolarendszer, mely Erdélyben a művelődés fejlődését több évszázadon át biztosította, annak alapvető pillére volt. A már említett iskolák mellé: brassói lutheránus gimnázium, kolozsvári protestáns iskola, nagybányi protestáns iskola és az 1557-ben Nagyváradon és Marosvásárhelyt alapított iskolák, a Nagyenyeden működő Academicum Collegium; a Bethlen Kollégium mellett fontosak voltak még- Kolozsváron az unitárius kollégium - 1557-ből,- Szatmárnémetiben a gimnázium, 1557-ből,- Székelyudvarhely középiskolája 1670-ből,- Csíkszereda - Csíksomlyó középfokú iskolája 1668-ból, és- Déván is alakult középfokú iskola a XVI. sz. végéről. Valamennyi közül a nagyenyedi Bethlen Kollégium a legjelentősebb. Nagyenyedet az erdélyi kálvinista-református egyház születési helyének tekinthetjük (Muzsná László - id.mű), az enyedi vártemplomban zajlottak le a XVI. században a legélesebb hitviták (Muzsná László - id.mű), a XVI. század végétől Enyed a református egyházak püspöki székhelye hosszú időn át, Enyeden követi meg 1698-ban Tótfalusi Kis Miklós Bánffy György kormányzót és a papokat, kiket Mentségével megbántott. E- nyeden képezték Erdély református egyházai számáa a papokat (csupán Csíkszék volt katolikus), az iskolák számáa a tanítókat, a fejedelmi kancelláia főtisztviselőit, az erdélyi nép vezetőit. Joggal állíthatjuk; Nagyenyed a XVIII. és a XIX. században Erdély szellemi központja volt. Ehhez a Kollégiumot az 1704-1720 közti nagy pusztulás és pestis után újjá kell építeni. Az újjáépítésben oroszlánrészt válal Pápá-Páiz Ferenc, kit joggá nevezünk a Kollégium újraalapítójának. Orvos, (Apafi fejedelem háziorvosa), historikus, teológus, jogász és nyelvész egyszemélyben, méltán viseli kora polihisztora címét. Latinmagyar és magyar-latin szótárt szerkeszt, melyet Petőfi is használt gimnáziumi éveiben. Legkiemelkedőbb tette azonban a Kollégium újjáépítéséhez pénzáap létrehozása, új áapítványok szerzése. Az erdélyi főuraktól és egyházaktól összegyűjtött pénz kevésnek bizonyává Pápá-Páriz Ferenc a maga szótárából egy példáyt és egy díszkardot küldött az angol kiráyi udvarba. Ezt követően Anglia területén minden temp123
