Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

elhatárolás adja a regény belső dinamikáját. A megszületett figura, Encsy Eszterhez hasonlóan, él a regényen túl is: elszakadva a betűktől már az istennő másik fele. Regényhősként mégis csak objektív látással leírt központi alak; s az írónő is. befejezve az alkotást, hús-vér formájában külön is él és ténykedik tovább. Látszólag végleges az elhatárolódás az istennőtől.

Külön-külön valóságos regényekről van szó, de Szabó Magda nagyságát nem az irodalmi realitás rejti, hanem valami párhuzamosság, aminek az egyik fele túl van az írásain. Encsy Eszter és Emerenc azonos regénybeli önmagával s ugyanakkor túlmutató jelenség: a modern kor új istennője. Regényei meséjén túl megszületett bennük és velük az új mítosz. Kétszeres pogánysággal állunk szemben. Minden nagy írói alkotás a valóságot újra teremti az esztétikumban: kreatív ténykedés; végzetesen formálja az ember életét. Másfelől, mítosszá válik az olvasó számára, elszabadítja lelke titkos és vágyott tartalmát. Szabó Magda ilyen típusú alkotó, de mindig visszahúzódott az emberi és polgári valóság körébe.

Epilógus

Regény, eposz, köznapi történések és mitikus légkör dialektikájában mozog Szabó Magda két írása. Bennük és köztük szükségképp született meg az istennő. Sokszor győzelmesnek látszott, rendszerint idegen volt, de a regények igézetében mindig valóság. Végül eltűnt, nemcsak a mese vége miatt, hanem szülője, az írónő se vállalta tovább a létét. Bemutatja a mai világot kaotikus állapotában, a mai embert az abszurd felé száguldó hiányaival, s a két regényalakban felvillantotta a mai lelki pótlékot, az ember körül- és benne élő immanens Istárt. Mindenki érzi a valóságát, de értékmivolta nem meggyőző sok ember szemében. Vissza is húzódott Szabó Magda az eposzból a két regénybe.

Meghalt az istennő, s csak hétköznapi elintéznivalók maradtak utána és az. örökség. Egy részéből, végrendelete szerint, panteont kellett építeni Emerenc számára; nyilván a hiányzó halhatatlanságot akarta pótolni vele, másik felét az írónő kapta. Ez a rész a kis zsidólány megmentéséért járó jutalom volt. Ekkora kincset, halála után Emerenc sem hagyott ebek harmincadjára. Tizennyolcadik századból való, remekbe készült szalongarnitúra volt Szabó Magda öröksége. Hatalmas kincs, muzeális érték. Használaton kívül lakatokkal elzárt sötét helyen aludta az álmát évtizedekig. Temetés után felnyitották a szobát, mérhetetlen por és pókháló közt felragyogott még egyszer a sok művészi alkotás. Azután a friss levegő és mozgás hatására perceken belül megsemmisült minden: foszlott és eltűnt a bársony, robaj- 88 -