Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Analizálva taszító jelenség, a regényben s az életbe kilépve viszont magával sodor, megejt, leigáz, felemel, megbocsát: irracionális jelenség, istennő az értelmét vesztett isten nélküli világban. Félelem és hódolat köt hozzá sok olvasót és rejtett szerelem.

Csak Emerenc irracionálisabb jelenség, primitívségében méginkább átlépi az. emberi határokat, végtelenül jó, de kiszámíthatatlan és indulatos. Szuverén: a szeretethez tudni kell ölni, mondja, és alkalomadtán gyakorolja is, s nemcsak barátnője esetében. Mitológiai indulatok megszállottja: az életét teszi kockára egy kis zsidólány megmentéséért, családja körében a becsületét is, hisz Pesten felszedett saját törvénytelen gyermekeként rejti el náluk falun, de mikor az felnőtt korában a megkövetelt hálaáldozatnál, kutyájával falatja fel a liturgikus vacsorát, s benne — szimbolikusan — a megmentett lényt. Elsodró volt a szeretete Szabó Magdával kapcsolatban is, szinte elviselhetetlen, s végül, halálos ágyán gyűlöletbe csapott át. Ember nem tévedhet el ennyire érzelmi világa útvesztői közt, mégha zsarnoki szeretet motiválta is.

Szabó Magda görög utalásokkal próbálta elfogadhatóvá tenni Emerencet, gyakran a görög mitológia alakjaival hasonlította össze, pedig elütő, egyedi jelenség: az örök nő új mítosza jelentkezett benne, új istennőként. Természetéhez híven szétdobált maga körül minden addigi értéket, szuverén volt mindennel szemben. Az állami apparátust mint az ember és a világ ellenségét, bármilyen formában is elutasította, abszolút önálló volt a társadalmi és nemzeti problémák során. Alaptétele: minden rezsim elnyomó természetű, másképp nem szerezte volna meg a hatalmat. Szervezett-társadalom előtti életet élt, csak a lelkiismeretét fogadta el ítélő bírónak. Anarchista bármilyen hatalommal szemben; méltó kiegészítése Encsy Eszternek, aki egész életével túl járt a jó és rossz világán. A két jelenség együtt, az olvasó lelkében összeforrva pogány istennő az emberi világban.

Nem volt köze a keresztyénséghez sem, hiába próbálta a bibliai Márta alakjához közelíteni Szabó Magda, még inkább a kritikusai. Magán formátumú szeretete nem hittel és igazsággal párosult, hanem gőggel, s végül a gyűlölet ütött át rajta. így csak a hamis szuverének szerethetnek, (nem pedig az Isten, mert nála az igazság és a szeretet mindig egyet jelent), a pogány istenek, még inkább az istennők.

Szabó Magda művészi erővel fogta egybe Encsy Eszter és Emerenc alakját. Mind a kettő minden tulajdonsága megvan a másikban is, csak másfajta vegyítéssel. Egy földi alak a kettő minden tulajdonságát nem hordozhatta volna el; nincs rá emberi lehetőség. Ezért parcellázta szét, de lényegileg egyek, csak mennyiségi különbségek mutatkoznak köztük. Minőségét, esszenciáját nézve egy a kettő. S nem irodalmi-82-