Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)
1990-06-01 / 31. szám
A teremben a témától idegen beszélgetés a tiszttel. Egy pillanat múlva bement 2 mecénás az ügyész társaságában. Az ügyész bejelentette: A hatóságok (nem az ügyészség) elfogadták az atya szabadlábra helyezési rendeletét. De az eljárás további iránya attól függ, hogy milyen magatartást folytatok a jövőben. 21.45-kor szabad voltam. Szabad-e? Az ügy annyira fontos volt, hogy a felmentésemről szóló hírt bemondta a lengyel rádió és tévé. De erről később. Egyelőre kellemesebb dolgok. Közeledem a templomhoz. Az ajtótól a kapuig gyertyákból összerakott kereszt és egy „V” az én tiszteletemre. A plébánia körül emberek. Az ablakban a prelátus atya, aki könnyező szemmel üdvözölt. A szoba tele volt virágokkal. A következő napon a sajtó leközölte a hírt, hogy az engem súlyosan terhelő anyagokat megtalálták egy másik lakásomban, amelyről semmit nem tudtak se az egyházi, se a nyomozó hatóságok. Milyen pokoli rosszmájúság. December 8-án a szentmisén a papok elolvasták a templomban nyilatkozatomat, amelyben felvilágosítottam a lakás és a benne megtalált tárgyak ügyét. (7) (...) Még karácsony előtt behivatták Malgosia Z.-t. Zsarolták és együttműködésre akarták kényszeríteni. Behívatták Waldeket is. December 22-én házkutatást végeztek Orygaéknál, régi barátaimnál Aninból (8), a Hazafias Misét várva. December 25-én annak ellenére, hogy karácsony volt és egész nap esett az eső, az emberek rekord számban jelentek meg — voltak körülbelül 20 ezren. Békéről beszéltem, a Szent Atya kiáltványain valamint Vyszynski kardinális üdvözletszaván alapulva. Igazán ünnepélyes volt a hangulat. A feleletre és a bosszúra nem kellett várni sokáig. A karácsony utáni első napon ,,Express Wieczorny”, a következő napon viszont ,,Zolnierz Wolnosci” (9) és a vidéki sajtó, valamint a rádió és a televízió leközölték „Popieluszko állampolgár legénylakása” című gúnyiratot. Méltóságomon aluli ezzel a cikkel való vita. Ma meglátogatott a nagyon felizgatott Józek atya. Meglátta, mennyi emberi jószándék van körülöttem, és mennyi felháborodás az „Express” szerkesztősége iránt. Megnyugodva ment el. Istenem, hála neked a nekem nyújtott elmélyülés idejéért. Azért, hogy lehetővé tetted a Veled való felerősödést, a Magad még mélyebb bekapcsolását az én, a mi dolgainkba. Áldott legyen a Te neved. Tegnap ostyát hoztunk az Egészségügyi Szolgálat számára. A visitanda templom még sohasem látott ennyi embert ebből a körzetből. Bijak atya csak annyit mondott nekem, hogy „Gratulálok a sikerhez”.
