Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

a korábban említett Zórád Miklós fiától — azonban elárulta a csoport helyét, s az illetékesek sietve riadóztatták a környékbeli csehszlovák alakulatokat. A könnyű fegyverzettel felszerelt század a hegyekbe húzódott, mert Borsava felé katonákkal megrakott teherautók haladtak. Délután tiszti gyűlést tartottak, ahol — bár szóba került a visszavonulás — mégis a kapott parancs szerint 18 óra körül megindultak Munkács felé. Egész éjszaka a Szernye-mocsáron keresztül gyalogoltak, de a nehéz terepviszonyok miatt több pihenőt tartva csak reggelre értek a Dercen és Fornos között fekvő úgynevezett Nyireserdőbe, Munkácstól délre, mintegy 10 kilométerre. Hírük gyorsan elterjedt a környező falvakban, a derceniek közül többen felkeresték az erdőben pihenő századot, élelmet, italt vittek, egyesek közülük csatlakoztak a harcosokhoz. A déli órákban már a csehszlovák csendőrség is tudott a századról, sőt dél körül Ungvár felől egy csehszlovák felderítő repülőgép kört írt le az erdő fölött, majd eltűnt. Délután három óra felé környékbeli csendőrök, két kerékpáros zászlóalj és egy harckocsi szakasz három oldalról bekerítette a századot. Az utóbbiak miatt pánik tört ki, a kapkodás miatt a rajok összekeveredtek, s szétszóródva igyekeztek kitörni a harc elől keleti irányba. Az első egységek már kicsúsztak a gyűrűből, a többi már kibújva az erdő védelméből harcra kényszerült a csehszlovák harckocsikkal és kerékpárosokkal. A század vége egy vizesárokban kapaszkodott meg, s mellig vízben állva küzdött a géppuskákkal, golyószórókkal és harckocsi lövegekkel tüzelő csehszlovák egységekkel. Az utóvéd — a század fedezésére 17-en jelentkeztek önként — sötétedésig kitartott, 14-en elestek közülük, mindössze hármuknak sikerült átvágnia magát. Az este beálltával a csehszlovákok váratlanul visszavonultak. A magyar század is hátrahúzódott, rajai az éjszaka folyamán teljesen szétszóródtak, egy részük a lengyel, a többi a magyar határ felé indult. (A század egyébként a „derceni-fornosi” összecsapásban, illetve a következő napokban 15 halottát vesztett, a csehszlovákok kb. 30-at. A századból magyar területre mindössze 22-en jutottak vissza több napi bolyongás után, 6-an elérték a lengyel határt, mintegy 40-en a következő napokban csehszlovák fogságba estek, 30-an bújkáltak a magyar honvédség bevonulásáig.

A századot fedező utóvéd egyik tagja hajnaltájt sebesülten a derceni bekötőúthoz vánszorgott. Már közel volt a faluhoz, ahol minden bizonnyal menedéket talált volna, amikor Munkács felől két csehszlovák lovascsendőr bukkant elő. Egy pillanat alatt megrohanták a sebesültet, leütötték, majd az egyik ló után kötötték. Huzatták egy darabig, majd amikor látták, hogy meghalt, leoldozták. Hogy biztosak legyenek benne, puskájuk szuronyával össze-vissza döfködték a holtat, majd belökték a bekötőút belvizet áteresztő hídja alá. A barbár gyilkosságnak vétlen tanúja volt az egyik falubeli gazda, Darcsi Tamás, aki egy kazal mö- 107-