Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

KRASSÓ GYÖRGY Két választás Magyarországon 1956. november 5-én a becsapódó aknák miatt meg-megállva háti­zsákban sokszorosítógépet vittem hazafelé egy velem egyidős, 24 éves lánnyal együtt. A lány zokogott, és ezt hajtogatta: „Mi lesz velünk? Mi lesz velünk ezután?” Nem lehetett vigasztalni, áttörhetetlen kétségbe­esés-burok vette körül. Ez a lány aztán nagy karriert futott be a Kádár-rendszerben. Kultúr­­funkcionárius lett és sok piszkos feladatot kellett elvégeznie. Jó körül­mények között él, de boldogtalan. Régi barátai elkerülik, fiai lekommunistakurvázzák. Sokan tudni vélik, hogy beépített ávós infor­mátor volt már a forradalom előtt. Zokogásra nem annyira az ország állapota, mint az indította, hogy tudta, vissza kell állnia a csatasorba. Ugyanazon a napon, 1956. november 5-én egy Szilágyi Erzsébet névre hallgató — de általában csak Szöszinek hívott — 18 éves utcalány a Nyugati pályaudvarnál, a volt llkovics előtt összecsavart kézigráná­tokkal egy orosz tank elé vetette magát. Felrobbant a tankkal együtt. Kamikaze-ugrása előtt azt mondta társainak: „Nem akarok megint kurva lenni!” Hajói emlékszem, Szenes Lászlónak hívták azt a rabtársamat, aki 1959-ben a váci börtön föld alatti fegyelmi zárkájában az erre alkalmas eszközök minden látszólagos hiánya ellenére felakasztotta magát és meghalt. Besúgó volt, és valamiért már megbízói bizalmát is elveszítet­te. Kutyául bántak vele, és nem sajnálta őt senki. Egy évvel korábban egy másik rabtársam, Pécs Géza, aki senkire sem tett terhelő vallomást a nyomozás során, a halálos ítélete végrehaj­tása előtti éjszakán egy ki tudja hogyan szerzett üvegdarabbal felvágta ereit, és meghalt, még mielőtt a pribékek érte jöttek volna. Volt egy ismerősöm, Lakatos Imrének hívták, az 1950-es években a recski haláltábor foglya volt, a forradalom után neves filozófus lett Angliában, és ott boldogan élt, amíg meg nem halt. Amikoraz internáló táborból szabadult, Lakatost Mérei Ferenc pedagógus-pszichiáter fo­gadta lakásába, pénzt, ruhát és ennivalót adott neki. Lakatos 1956 de­cemberében, a disszidálása előtti éjjelen felkereste Méreit, és elmondta neki, hogy amikor nála lakott, naponta küldött jelentést ávéhás megbí­zóinak, minden nap lejelentette, hogy miről beszélt neki házigazdája. 1958-ban Mérei Ferencet ítélték 10 év börtönre.-82-

Next

/
Oldalképek
Tartalom