Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

KRASSÓ GYÖRGY

Két választás Magyarországon

1956. november 5-én a becsapódó aknák miatt meg-megállva hátizsákban sokszorosítógépet vittem hazafelé egy velem egyidős, 24 éves lánnyal együtt. A lány zokogott, és ezt hajtogatta: „Mi lesz velünk? Mi lesz velünk ezután?” Nem lehetett vigasztalni, áttörhetetlen kétségbeesés-burok vette körül.

Ez a lány aztán nagy karriert futott be a Kádár-rendszerben. Kultúrfunkcionárius lett és sok piszkos feladatot kellett elvégeznie. Jó körülmények között él, de boldogtalan. Régi barátai elkerülik, fiai lekommunistakurvázzák. Sokan tudni vélik, hogy beépített ávós informátor volt már a forradalom előtt. Zokogásra nem annyira az ország állapota, mint az indította, hogy tudta, vissza kell állnia a csatasorba.

Ugyanazon a napon, 1956. november 5-én egy Szilágyi Erzsébet névre hallgató — de általában csak Szöszinek hívott — 18 éves utcalány a Nyugati pályaudvarnál, a volt llkovics előtt összecsavart kézigránátokkal egy orosz tank elé vetette magát. Felrobbant a tankkal együtt. Kamikaze-ugrása előtt azt mondta társainak: „Nem akarok megint kurva lenni!”

Hajói emlékszem, Szenes Lászlónak hívták azt a rabtársamat, aki 1959-ben a váci börtön föld alatti fegyelmi zárkájában az erre alkalmas eszközök minden látszólagos hiánya ellenére felakasztotta magát és meghalt. Besúgó volt, és valamiért már megbízói bizalmát is elveszítette. Kutyául bántak vele, és nem sajnálta őt senki.

Egy évvel korábban egy másik rabtársam, Pécs Géza, aki senkire sem tett terhelő vallomást a nyomozás során, a halálos ítélete végrehajtása előtti éjszakán egy ki tudja hogyan szerzett üvegdarabbal felvágta ereit, és meghalt, még mielőtt a pribékek érte jöttek volna.

Volt egy ismerősöm, Lakatos Imrének hívták, az 1950-es években a recski haláltábor foglya volt, a forradalom után neves filozófus lett Angliában, és ott boldogan élt, amíg meg nem halt. Amikoraz internáló táborból szabadult, Lakatost Mérei Ferenc pedagógus-pszichiáter fogadta lakásába, pénzt, ruhát és ennivalót adott neki. Lakatos 1956 decemberében, a disszidálása előtti éjjelen felkereste Méreit, és elmondta neki, hogy amikor nála lakott, naponta küldött jelentést ávéhás megbízóinak, minden nap lejelentette, hogy miről beszélt neki házigazdája. 1958-ban Mérei Ferencet ítélték 10 év börtönre.-82-