Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

habilitációja is elmaradt azoknak a tízezreknek, akiket mint osztályellenséget, mint klerikális reakciósokat, mint titoistákat, mint mondvacsinált gazdasági bűnözőket ítélet nélkül internáltak, kitelepítettek, vagy kényszermunkára hurcoltak a recski bányába, a Hortobágyra és más táborokba.

Ezeket a népellenes bűnöket hivatalos formában még mindig nem ismerték el és nem ítélték el. Aminthogy a kitervezők és végrehajtók komoly felelősségrevonása sem történt meg sem 56 előtt, sem azóta. A bűnösök túlnyomó többsége tovább élvezte a hatalom bizalmát, sokan közülük fontos szerephez jutottak az 56 utáni időszakban különösen a tömegkommunikációban és a kulturális vezetésben.

A múlttal való becsületes szembenézés, a történelmi igazságtétel az egész nemzettel szembeni erkölcsi tartozása a megújulást hirdető párt- és államvezetésnek. A párttagság ama részét pedig, mely lelki mélyén soha nem értett egyet a jogtipró erőszakkal és a véres megtorlással, súlyos lelkiismereti tehertől szabadítaná meg az igazságtalanságok lehető jóvátétele.

Minthogy azonban e tekintetben 3 évtized alatt nem történt előrehaladás, alulírottak — az 1956 után kivégzettek hozzátartozói és egykori politikai elítéltek — szükségesnek látják, hogy kezdeményezőleg lépjenek fel. Ezért elhatároztuk a Történelmi Igazságtétel Bizottsága megalakítását. A bizottság szükségesnek tartja a volt politikai elítéltek és üldözöttek teljes jogi rehabilitálását, vagyis a büntetett előélethez fűződő valamennyi joghátrány törvényes eltörlését. Meg kell szüntetni a

— a nyugdíjmegállapításnál fennálló hátrányos helyzeteket,

— az állások betöltésénél alkalmazott diszkriminációs titkos és nem titkos intézkedéseket, például a feddhetetlenséget,

— az útlevéltörvénynek a büntetett előéletből következő kizáró jogszabályait.

Szükségesnek tartjuk a politikai elítéltek és egykori internáltak teljes politikai és erkölcsi rehabilitációját is. Fel kell hagyni a rendőri zaklatásokkal, köznapi életvitelüket, társadalmi elhelyezkedésüket ellenőrző és akadályozó gyakorlattal.

Alapvetően fontosnak tartjuk az 1945-tel kezdődő egész történelmi korszak, a forradalom és az azt követő megtorlás tárgyilagos, sokoldalú, a ma még zárolt dokumentumokon és visszaemlékezéseken is alapuló történeti feldolgozását is. Bizalommal fordulunk a történettudomány művelőihez, a pedagógusokhoz, a helytörténészekhez és a rokon szaktudományok művelőihez. Követeljék velünk együtt a bürokratikus tilalmak megszüntetését, különösképpen az 56-os forradalom és a megtorlás dokumentumainak közétételét és az ezekkel foglalkozó fülföldi kiadványok itthoni szabad forgalmazását. A bizottság maga is feladatának tekinti a tények feltárását és közzétételét. Ezért felkéri mindazokat, akiknek közérdekű személyes emlékei vagy dokumentumai vannak e korról, hogy bocsássa azokat rendelkezésére.

Tudatában vagyunk annak, hogy a történelmi igazságtétel ma még súlyos akadályokba ütközik és szívós küzdelmet kíván. Ezért csatlakozásra szólítjuk mindazokat, akik egyetértenek felhívásunkkal és készek, jogi, kegyeleti, történeti vagy más területen előmozdítani vállalt feladatunk elvégzését.

A magyar társadalomhoz fordulunk: követelje velünk együtt a kivégzetteknek méltó eltemetését és egy nemzeti emlékmű felállítását, mely megörökíti a sztálinista önkényt, a vele szemben vívott szabadságharc és a megtorlás áldozatainak emlékét.-61 -