Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
LA NGO MARIANNA Ne telepedjetek... Ne telepedjetek rám feketén, ijesztően ne kecsegtessetek reménytelenséggel nekem még dolgom van a világomban rendetlenül hevernek elintézendő szavak, érintések, rekedt üvöltések, könnycseppláncom is szanaszét gurulva összeszedésre vár, még Rád is várok, szíved árnyékában pihenhessek időtlenül hagyjatok békén, nemén vagyok akit kerestek, mi nem keresztezhetjük egymás útjait nekem tennem kell, bármi áron s ti, szó nélkül fogjátok végignézni. Ernyedten ébredek. Ernyedten ébredek kattogva állítom be magam a megkövetelt ütemre, felszerszámozottan tekintek a semmibe indulok egybetántorodni a szürke, hömpölygő áradattal — letesznek, ott és ahol már semmi szükség rám konokul tagadok belőlem, nem szedtek ki rosszat a rosszról, jót sem a rosszról, már rég elmerültem képzelt vágyaim ingoványában ,,lényegében " kihűlt a szív is, s halottakról vagy jót vagy semmit.