Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Fű, fa

— Kibírhatatlanok ezek a fák! Azt képzelik, nekik akármeddig szabad nőni! — panaszolta a Fű a REB, a Radikális Egyenlősdi Brigádok földalatti irodájában.

Megnyugtatták: majd keresnek valami megoldást.

Hamarosan elkezdtek zsugorodni a fák. De még a bokrok is.

II.

— Milyen nagyszerű! Ha az ember lehajol — s főleg, ha lefekszik a földre —, minket is akkorának lát, mint a fákat. Sőt, még nagyobbaknak is! — lelkendezett a fű.

Törvényt hoztak. Attól kezdve az embereknek hason csúszva kellett közlekedniük, és soha nem volt szabad fölegyenesedni.

Gondok

i.- Miért vagyok ilyen zárkózott? — hökkent meg a raktár. És megnyílt a jövő-menő embereknek.

i.

11.

— Olyan kegyetlenek vagyunk — mondták a fogak. Többé nem rágtak meg semmit.

III.

— Mindenkit megégetek, aki hozzám ér. Miért vagyok ilyen heves?

Kicsit töprengett még, aztán lehűtötte magát a fűtőtest.

IV.

Mióta is állok itt változatlanul? — kérdezte magától a Behajtani tilos tábla. — Túl kihívó vagyok, már mindenki ismeri a rendet.

És tapintatosan behúzódott az. utcába. Annyira, hogy a sarokról már nem is lehetett látni.

V.- Mindig csak bölcselkedek — mondta a könyv. Röstelkedve elhallgatott.