Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
Búcsú..., nemcsak a parasztságtól... Elmegyek, elmegyek, — hosszú útra megyek... Régen volt. Több. mint tíz esztendeje (1975 febr. 6.). Szigetszentmiklósi Szabó Pált temettük az amerikai főváros közelében. Falls Church-ben. — Paraszt ember volt. Csak elemit végzett. De gondolkodó lény volt és fiatal korában sokat jelentett életében a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület - YMCA). A második világháború után parasztpárti képviselő és államtitkár lett. Amikor az 1947-es kirakatper, az úgynevezett köztársaságellenes összeesküvés címén és ürügyén a demokratikus kormányzatot felszámolták, ő is földönfutóvá lett és az Egyesült Államokban kötött ki. Egy ideig Nagy Ferenc volt miniszterelnök hitelbe vett Herndon-i földjén gazdálkodott. Lelkileg mindig közel éreztem magamhoz és fiaim nagyon szerették. Sokat énekelt nekik. Csak Bállá Pétert hallottam olyan szépen énekelni. Nem azért, mintha különlegesen jó hangja lett volna. Hanem azért, mert úgy énekelt mint azok, akiknek szívéből ezek a dalok születtek... — Nem volt könnyű élete. És amikor úgy látszott, hogy végre emberi megoldást talál, váratlanul és hirtelen meghalt... Szerény kis baráti kör volt együtt a temetésén. Amikora gyászszertartás befejeződött, nem zsoltárt vagy dicséretet énekeltünk. Nagy Ferenc spontán és csendesen népdalt kezdett énekelni: Elmegyek, elmegyek... És akik ott voltunk, úgy énekeltünk vele, mint akik szívének érzelmeit a népdalnál semmi mással nem lehetett volna méltóbban megszólaltatni... Ez a temetés jutott eszembe, amikor az Alföld 1987 júniusi számában elolvastam Für Lajos kitűnő és időszerű tanulmányát: „Búcsú a parasztságtól”. Azért jutott eszembe, mert nemcsak a parasztságtól búcsúzunk, — nemcsak egy társadalmi osztálytól, hanem vele együtt annyi minden mástól... Für Lajos édesapja temetésével kezdi tanulmányát. Paraszt ember volt. Élt hatvan évet...- És tanulmánya utolsó fejezetében arról ír, hogy „egy-egy kimúló társadalmi osztálynak rendszerint csak temetője van, temetése nincsen. Temetője a történelem. Sírja, miként a tömegsírok: jeltelen... Élt: mintegy hatszáz évet..." Für Lajos ezt a mintegy hatszáz évet tekinti át vázlatosan. És részletesebben a második világháborút követő, a paraszti életforma szempontjából meghatározó erejű, sorsdöntő eseményekkel foglalkozik. Semmiképpen nem kritikaként, csupán a tárgyilagosság kedvéért utalok itt arra. hogy nem említi az első világháború végének egyik tragikus fordulatát: ha a szomszédállamok meggondolatlan, féktelen nacionalista és a nemzetközi megállapodásokat semmibevevő magatartása következtében Károlyi Mihály kormánya nem bukik meg. akkor negyed századdal előbb megvalósul a földbirtok reform és olyan formában valósul meg. hogy talán még nem kellene búcsúzni a parasztságtól... A tanulmány utal arra, hogy az 1945-ös rendelet szerint a második világháborút követő földreform célja: „hogy a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet. Magyarország mezőgazdasága erős. egészséges és termelőképes kisbirtokokon fog nyugodni." De a földbirtokreformot úgy hajtották végre, hogy eredményeként a parasztságnak közel fele az agrárszegénység kategóriájába tartozott. Majd alig pár éven belül „a magyar parasztságot... a szocialista nagyüzemek hálózata fogta egybe". Történt ez annak ellenére mint Für Lajos megállapítja — hogy „a kisüzemi-egyéni életforma... sok évszázadon- 126 -
