Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
CSIK Y ÁGNES MÁRIA- Jó, hát összecsomagoltam, kissé rendetlenül, nem is kerekedett túlnagyra a bátyú, nincs mit kérkedni vele, de indulunk-e már vagy sem, mert ez a várakozás felette idegborzoló, vagy befut végre az a vonat vagy itthagyom az egészet és hazamegyek — Haza? — Jó, hát nem haza, csak a sarki cukrászdáig, egy kávéra, egy habcsókra telik még tán az időből? Idő?- Jó, hát lejárt, nem maradt sok, de valamennyinek még hátra kell lenni, ha sehol vonat, a csengő nem berreg, a jelző nem jelez, az állomásfőnök nem tartja fel a kanalát és egy lélek sincs a peronon. Lélek? — Jó, hát tudom, nem lesz búcsúztató küldöttség, virágcsokor, szavalókórus, ünnepi beszéd, de valaki, fehérköpenyes, pápaszemes, sztetoszkópos jóember árulja el, mikor veszi kezdetét ez az utazás? Utazás? Jó. hát sejtem, hogy nem egészen mindennapi mód megy végbe az eltávolodási folyamat, amire itt felkészültem, de ha már elmozdít innen, némi hasonlatossága kétségkívül lesz a közönséges nyelven utazásnak nevezett helycserével. — Helycsere? — Jó. hát ha nem helycsere, mondjuk alakcsere, ebben is bennevagyok, azazhogy hiába tiltakoznék foggal-körömmel, úgysem használna, szóval nincs vonat, nincs jelzés, nincs fütty, indulás, veszteglünk egyhelyben, de azt csak észre fogom venni, hogy egyszerre, egy bizonyos pillanatban már nem én veszteglek itt, hanem valaki-valami más Más? Jó. hát Jó?-98-
