Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

volt. Szólott még a továbbiakban arról, hogy a szocialista rendet és annak vívmányait és az eredményeket amelyek helyesek megfogjuk tartani és ha kell meg is fogjuk védeni. Eddig és nem tovább. Azokkal akik tovább akarnak menni jobb felé és a régi rend visszaállítására törekednek, mi semmiképp nem fogunk együttműködni és tovább haladni. Tudjuk vannak néhányan ilyenek és ha szükség lesz rá ezek ellen fel fogjuk venni a harcot. Ezeket mondotta ott a gyűlésen, ha nem is szórólszóra, de ez volt az értelme. Ezekrçl a dolgokról ugyanis már a gyűlés előtt, az előző napokban is beszélgettem Maiéterrel és az a vélemény alakult ki köztünk.

A gyűlés után berendeztünk egy irodahelyiséget ahol Maiéter tovább tárgyalt különböző emberekkel.

Délután a kormány Maiétert kinevezi a Honvédelmi Miniszter helyettesévé és Kovács vezérőrnagyot pedig a Vezérkar főnökévé. Maiéter továbbra is a laktanyában akar maradni egyelőre, amíga H.M.-ben berendeznek neki egy megfelelő helyiséget. A délután folyamán rengeteg újságíró, filmes és különböző küldöttségek jönnek a laktanyába Maléterrel tárgyalni. Mindenkihez van egy-két szava. A legtöbben azt kérdezik, hogy mik a további céljai. Erre mindig azt válaszolja amit már az előző napon, amikor a laktanyába érkezett és az első tűzszünetben az egyik felkelő kérdésére válaszolt, „szocialista Magyarországot akarunk”. Azt is kérdezték, hogy mi történik, ha a szovjet csapatok megtámadnák ismét Budapestet ill. az országot, harcolna-e ellenük? Ez volt a legnehezebb kérdés. Ha jól emlékszem olyan formán válaszolt, hogy ő nem hiszi, hogy ez bekövetkezhet, úgyszólván kizártnak tartja azok után amiket a Parlamentben hallott és ahogy ő személyesen tapasztalta magasabb rendfokozatú és beosztású szovjet tiszteknél. Azonban ha erre a szovjet csapatok rákényszerítenék, kötelessége lenne felvenni a harcot ellenük. Ennek a kivitelezéséről nem volt szó mert az elképzelhetetlen volt. hogy a kis Magyarország a Szovjetunió ellen hosszabb ideig eredményesen harcolhat. Ha pedig más is beleavatkozna fegyveresen ez esetleg Világháborút okozhatott volna. Ezt pedig nem akarhattuk. így a kérdés felvetése akadémikus volt csupán, ha valamit a Szovjetunióval szemben el akartunk volna érni. ez csak diplomáciai úton volt elképzelhető, éspedig diplomatikusan és nem provokatív módon. Különben is minden jel arra mutatott ekkor, hogy a Szovjetunióval lehet tárgyalni és igen megértő tárgyaló félként mutatkozott. Erre mutatott a Szovjetunió kormányának 1956. okt. 30- i nyilatkozata is. Hogy a kulisszák mögött mi történik, azt akkor természetesen még nem tudhattuk. Akkor azonban különböző nyilatkozatokból és jelekből arra lehetett következtetni, hogy a Szovjetunió is hivatalosan akceptálja ill. elismeri a forradalmat (az-76-