Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Az egykori amerikai kollegák közül már csak kettővel vagyok kapcsolatban. Az egyik a code clerk, Bruegel — ő most is meglátogat néha, elbeszélgetünk a forradalomról, a közös élményekről. Épp most nemrég járt nálam, felidézte, hogy milyen izgalmas órák voltak az életében, amikor ott padlón hasalva kezelte a telex-gépet, kinn a Szabadság téren folyt a harc. az ablaküveget már belőtték, és nem tudtuk, mikor durrantanak oda az oroszok tankágyúval -A másik meg egy katona, aki a forradalom alatt guard volt a budapesti követségen, és valósággal beleszeretett a magyar forradalomba. Azóta is a marine-nél van, háromszor volt Vietnamban is, és valahányszor onnan visszajött, mindig Bécsen át utazott, hogy legalább csak a KÖZELÉBEN lehessen Budapestnek. Ha október táján éppen itthon van Amerikában, mindig kihasználja az alkalmat, elmegy az ötvenhatos emlékestekre, felszólal, meséli az élményeit, a forradalmat vele ilyenkor szoktunk összefutni, elbeszélgetünk

Amikor már itthon voltam Amerikában, lassanként megismerhettem egy csomó adatot, írásbeli dokumentumokból és mások beszámolóiból, olyan dolgokat, amikről akkor még, a magyarországi események forgatagában nem tudhattam. És ezek az apró kis adalékok mind csak megerősítették a korábbi benyomásomat.

Hogy az oroszok féltek, nagyon féltek.

Mert a magyar forradalom az egész szovjet világbirodalom jövőjét tette kérdésessé, hozta a legsúlyosabb veszélybe. Egész Kelet-Európa lángot vethetett volna a szikrájától, beleértve magát Oroszországot is.

Belenézhettem a jelentésekbe, amelyek arról szóltak, hogy a román kommunista pártban — ahol a legkevésbé várta volna az ember! — a román vezetésben a legteljesebb pánik uralkodott, hogy a központi bizottságuk szinte már záró-bankettet rendezett, a végső menekülés előtt.

Megtudtam, hogy a magyar forradalom idején Kelet- Németországban, Lengyelországban, de még Csehszlovákiában is mennyire késélen táncolt a kommunista rendszer

Megismerkedtem egy magyar diákkal, aki a forradalom leverése után szökött ki Magyarországról, de előtte meg Moszkvában járt egyetemre szolgált aztán az amerikai hadseregben is. de nálunk bizonyos gyanakvással kezelték, amiért Moszkvából jött, kommunista ügynöknek vélték, pedig derék fiú volt, és fontos dolgokat tudott. Ő mesélte el nekem, hogy 56-ban milyen volt a hangulat az orosz diákok körében. Hogy ha akkor a forradalmi Magyarország életben marad, akkor Elmondta ez a fiatalember, hogy 56 nyarán Moszkvában összeakadt egy amerikai professzorral, és annak is részletesen elmagyarázta, hogy mennyire robbanás előtti állapotban van Oroszország nem sajnáltam a fáradtságot. Washington-ban előkerestem ennek a professzornak a jelentését, és megtaláltam benne ugyanezeket a dolgokat, a kocs- 62 -