Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

szög, aztán messze felülről hallatszottak tétova léptei, mintha félne, hogy leszakad. Utánamentünk. Furfangos kis csigalépcsőhöz vezetett az alagút, amit Valter fúrt. Néhány foka hiányzott, tartottam, hogy patkányok fogják védelmezni, de tökéletesen elhagyatott helyen jártunk. Valter egy lakószobában áll­dogált, melynek falát tablók borították. Bohó, lenyalt hajú kölykök bá­multak a nagy jövőbe, és minden tabló közepén ott trónolt egy töltött­galamb nő, Török Zsuzsika. Óriási mosolygó szemekkel őrizte a kis nyájakat, száját rúzsos és rémült fényképészmosolyra csücsörítve. Leg­alább tíz tabló lógott ferdén, de mindegyiken ugyanaz a Zsuzsika néni­kép díszelgett, csak a nebulók változtak. Talán ez lehet az örökkévaló­ság. Valter a neveket böngészte és egyre idegesebb lett. — Idejártam iskolába — közölte, mintha ezzel ugyanolyan újdon­ságot hozna tudomásunkra, mintha néhány órával ezelőtt mondta vol­na. — És a nővérem is idejárt. — A nővéred? Nincs is nővéred. — Persze, hogy nincs, mert még előttem meghalt — tüsszögött, mi­közben egy háromlábú gondosan megvetett rézágy alatt kotorászott. Jól sejtette, további foszladozó tablók kerültek elő, és az egyiken meg­találta a nővérét. Mitagadás, ugyanaz volt a vezetékneve annak az á­­lomszép, loknis kislánynak; és két dolog tűnt fel, Annára emlékeztetett a szeme, és Annának hívták. Anna húgom elhűlve nézte, Valter tovább keresett és megtalálta magamagát. Sörtefejü pimasz kisfiú, csak a szája emlékeztetett a mostanira. Valter a szekrényhez lépett, melynek tetején diónyira aszalódon almák sorakoztak. A szekrényből szinte mindent elloptak, néhány terjedelmes bundabugyi kivételével. Valter hirtelen el­fáradt és végigfeküdt a koszban, mi meg folytattuk a kutatást. Számo­lógépeket rázogattunk, vagyis azokat a tíz drótra fűzött fagyöngyöket, és találgattuk, hogy is működik. Mikor rájöttünk, primitívnek tűnt. Az osztályban a falnál apró acélszekrények sorakoztak törött zárral, ben­nük elrohadt fekete klottgatyák. Óriási betűkkel: Polompos Erika I.B. Átmentem a kicsik termébe és vedlett hajasbabákat fogdostam, míg­nem különös hangokat hallva visszaléptem az ajtóhoz. Anna Valterral dulakodott. Barátom magához akarta rántani a földre, de Anna még nem felejtette el, hogy haragban voltak egy szőke nő miatt. Szóval most dühösen fújt, és az orrára volt írva, hogy neki nem kell egy darab Valterból, neki az egész Valter kell, bár csakis arra, hogy megkínozza és eldobja. Visszaléptem, valahogy mindig zavarbajö­­vök ha magánéletek tanújává válók. Valter beszélni kezdett, úgyhogy mégiscsak csatlakoztam hozzájuk. Anna úgy döntött, hogy ő inkább otthagy minket és máshol reszket a felindultságtól. Valter egy pillana­tig hallgatott, aztán nekem folytatta a mesét.-21 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom