Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

JW Ó ZS I FERENC

Költészet fametszetekben

— Ladányi Imre munkáit szemlélve —

Ismerkedem a Mesterrel és maris megbocsátható irigység szádja meg képzeletem. A Verset látom érzelmi-metszetekben. Formát öntött sorok-sorsok. A táj helyett ö is az emberi báj lírikusa. Női aktjaiban a világ teremtését mintázza meg.

Érzéki létünk gyöngyszemei a kiválasztott megmintázottak. Lehetnél Te is, Rá is hasonlít.

A Végzet felismerhető Asszonya. Párunk. Nemtő.

A Vágy mindenségié tárt ablaka.

Arca tükör és benne csak a szépre emlékezem.

A Művészet zárt ajtói mögött lángoló szerelmek. Mert nem lehet csak tessék-lássék szeretni. Égni kell és fájni!

Az Érzelem tövises rózsaszál.

A fantázia farsangján gyorsan cserélődnek az álarcok. Az, ami mögé rejtőztél már nyílt titok. Több dimenziós szemüvegben könnyebben felfedhető.

Morális sakkjátszmákban furfangos futók. Vezér nélküli győzelem. Feladni már rég nem lehet. A döntetlen is legtöbbször eldöntetlen.

A sötétség megbontásához elég egy önpusztító gyertyaláng. Pecsételt sóhajokban vigasz.

íme az ember, ki néha az is lehetne!

,, Gyilkosok gyilkolják a gyilkosokat"— szászbélás minden kényszer nélkül.

Méltók vagyunk minden elmarasztaló jelzőre. Felekezeti hovatartozás nélkül is. Imádkozzunk!

Istennek ha van, akadna mit megbocsátania.

Deprimált döbbenet.- 18 -