Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
GOLDSTEIN IMRE Ezt a nagy halált is haldoklik bennem a nyelv érzem amit a föld érezhet mikor .sír hasad helé és mint a föld kárhozott anya érzem hogy ezt a nagyhalait is valahogy túlélem Már régen más házakban már régen más házakban lakom ahol a nagykapu is kiskulesra nyílik kapualj nincs és a kilincs nem simul kezemhez itt a falak fiatalok fehérek puskagolyó himlőtlenek de nem hallom lélegzetüket csukott szemmel nem lelném étkei hisz ' nem firkáltam rájuk nem döngőztem ellenük meccs után aléllan nem dőltem hozzájuk örök szerelmeimet nem véstem beléjük itt nincs vasrácsos lassít üveg liftkalitka és a házmester kutyája nem jön robogva nini v függőfo11 óso és nincs hátsólépcső se csempés udvar se prak keros parfé Iliét nagy mosás tereget és fülledt fapadláson téli szénzarándok lás háború-dohos pincébe-16-
