Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Lapozott. Igen, megjött az osztály. Zerge dühös ránk, hogy a csa­ládok kint vannak a fenében. Berendezkedés, a kiképzés kezdete. Pa­naszkodnak, hogy a koszt kevés is, rossz is a magyar gyomornak. Állí­tólag lóhús van a marharépás levesben. Rövid, kusza mondatok. Kazi rádióját hallgatjuk. Dani bácsi manőverei, rendeljenek Mecklenburg­­ba, az Odera mögé. indulás havazásban nyugatnak. Lemaradt huszárok négy az én századomból, tizenegy a Zergéjéből. Schwarzin, aztán a köstlini Kadettenschule. Francia és orosz foglyok. Nem szabad velük beszélni. Egyiktől egy karton Lucky Stirke-ot vettem szilvapálinkáért. Örült, azt mondta, hamar vége lesz az egésznek, én meg nem iszom. Amerikai csomagokat kapnak a svájci Vöröskereszt lévén. Megáll az ember esze. Visszalapozott. Három rongyos lap az egész, amit az osz­tály megérkezése óta írtam. A stolpi három nap várakozás viszont nyolc. És milyen rossz ez a három. Sári néni azt mondta, te megírsz minket egyszer, Dusán. Soha. Órájára nézett, mert a könyvtári nem mondott igazat. Állt. Leült. A Blaev térképfólióit odébb csúsztatta. Nem baj ha rossz. Magamnak írok, mint Ovidius Tomiban. Lecsavarta a töltőtolla kupakját. Holnap nem vagyok szolgálatban, aludhatok hét­ig. legalább bepótolom az utolsó két napot. Elolvasta az utolsó mon­datot. ..Birschen őrnagy úr kipucoltatta velünk a magyar GH raktárt, van új egyenruha, csizma is, bár kevés, de a suszterek a sok bőrből bil­­gerit fabrikálnak majd a bakkancsokra, ha valahol megállunk.” „Kolberg alatt vagyunk egy faluban, ez a Pommerstellung. Védeni az utolsó emberig. Kastélyban szállásom, jó könyvtár van. A suszterek felmentve minden kiképzés, munka alól. Tegnap este nagy vacsora, tánc. Pumi facér barátai meghíva, plusz német lá­nyok a gazdasághoz beosztva munkára. Egy lengyel lány, Jolan­­tának hívják, ő a totumfaktum. Pumi hódít megint. A fele társa­ság ásni ment. a másik felét Adorján vitte kiképzésre. Kurva Adorján jól kitolt velem. Csupa sár lettem, mégjó. hogy a komiszt vettem fel. Pucolhatja ez a szegény Andris, legénynek sem jó lenni mindig. Olvad... Kopogtak. Ki lehet ilyen későn? Becsukta a füzetet, de eldugni már nem tudta.- Pumi, te vagy Öregem...- Megjött a parancs? Egy frászt. Kérni jöttem tőled valamit. Dusán füzetére csúsztatta az Afrika fóliánst. Felkelt, a kandalló e­­lőtti karosszékekre mutatott. Üjl le, Pumikám. Valami baj van?- Adj egy cigarettát, Dusán, — mondta és leült a Sári néni székébe.-12-

Next

/
Oldalképek
Tartalom