Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

„Voltaképpen minden rendben van velünk. Lejelentkeztünk. Major von Dielen tudott rólunk, vártak. Az osztályt is várják, a négy századot, 650 embert. Két, kétemeletes laktanya kitakarítva, üresen, a lovaknak istállók, bealmozva, takarosán, tisztán. Mindent megcsináltunk, még a délelőtt. Minden emeleten egy század, földszinten irodák, a törzs, tisztek, tiszthelyettesek szobái, krétával ajtókra írva a századok, szakaszok, egyéni és társas szobáknál a nevek. Zergét áttettük egy kongó, üres épület földszintjére, velünk szemben, ne minket idegesítsen. Négy frissen avatott ludovikást is, akiknek a főépületekben nem jutott hely. Ebéd a tiszti étkezdében. Hármunk helyzete kivételes, a Wehrmacht fogalmazása szerint egyikünk sem tiszt. Nálunk a hadnagynál kezdődik a tiszti rang. A mi zászlósságunk náluk az Oberfähnrichnek felel meg. De mi voltunk a szálláscsinálók és tisztek is a magyar hadseregben, aztán az udvariasság, mega társaság hiánya is talán adta kezünkbe a meghívót.

Tizen ültünk az asztalnál, volt parancsnokok komor képei alatt. Megismertem az öreg Machensent, kackiás, vilmoscsászáros bajszáról. Van, aki kint étkezik, mondta Major von Dielen szabadkozva. Most még kevesebben vannak. Egy hete mentei megint egy részleg, alig tudtak két századot összeálítani. A magyar frontra. Ellentámadás készül a Vértesben. Ámultunk hárman. Mást nem mondott, csak hogy a helyzet bár komoly, aggodalomra nincsen ok. És este hatkor kinyit a könyvtár.”

Mi az? Persze, átmentem többes szám első személybe. Nem lehet sokáig bírni ezt az. egyes szám harmadik személyt. Akkor nem napló. És különben is. Az ember vigyáz. Önkéntelenül is vigyáz. Ahol zsarnokság van. Egy párt diktatúrája. Nem írtam meg mindent. A város halotti csendjét, a sok hosszú sort az élelmiszerboltok előtt. Öreg emberek kopott kabátban, kezükben szatyor. Azt sem, hogy aláaknázták a laktanyát. Állítólag. Ezt, igaz, később hallottam, Schneider őrmestertől. Összehaverkodott egy német alhadnaggyal. Schneider gyatrán beszél németül. Lehet, rosszul értette. Hogy felrobbantják a laktanyát, ha jönnének a ruszkik. A háborúnak vége. Ezt sem lehet leírni. Defetizmus. Zerge a celdömölki főutcán azt mondta, Dusán, te defetista vagy. A zubbonyom középső gombját fogta, nem lehetett tovább menni. Fegyver majd lesz, mondta Major von Dielen. Ezüst halkéssel, villával ettük a főtt halat, meg krumplit, fehérkesztyűs inas is van, ha akkora forradással is a homlokán, mint egy kalóznak a Kincses Sziget-ben. Halkéssel védjük az európai kultúrát, meg ásóval kezünkben, mert abból van elég? Ez Dani bácsi dolga, nem a miénk.- 10 -