Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
Idézzünk képeiből, hasonlataiból, metaforáiból, azok eléggé árulkodnak: szemeid ablakrózsák... ma köveket játszom... hajával legyeza nimfa idő... szám körül vattacukor-kacagás... verkli-szívem nyekereg... két karom evezőjével hajtom az időt... lehorgonyoztam benned... gólyalábakon áll a lét... Ezt a létet gyermekszemmel nézi, mert így érzi, hogy így a legszebb, a legköltőibb: Hold-papircsákóval fejünkön pattogatott kukoricacsillagot eszünk Gyerekésszel képzeli el a gyerekek kedvenceit, a kutyákat is, akikből ugyan sose lesz szalonna, de esténként ugatás közben beszélgetnek egymással az. integrálszámításról és nyáron az Elefántcsontparton üdülnek. Az. avantgárd szele is megcsapja, egyelőre még játékosan, gyermekmondóka módjára: „siratkozom/ zseni-bona/ hinta-csalinta/ örökcsin/ haragozok heherészeg/ estelente/ csókomázom/ ... csóri-piri/ zsaru-diri/ kip-lop-sitt/ költészelet stb.” — hogy később átmenjen a nonszensz, költészet porondjára: ó édes angyalom csábít a szád nagyon MAI AJÁNLA TUNK dank álé sósav borotvapenge revolverugrás a hetedikről — nemkívánatos törlendő— Egy-egy habkönnyű, tiszta dal után meglepetésül, vagy a változatosság kedvéért fejest ugrik a mindennapi élet lírátlan valóságába, ahol „nem beszélnek másról mint önérzetről, előmenetelről másodállásról pénzről házasságlevélről diplomáról” stb. sezek még a legenyhébb fogalmak, mert vannak a versben erősebb kifejezések is. B. B. nem hunyja be a szemét az élet válságai előtt s nem fél kimondásuktól sem. Képzelete és képteremtő ereje rendkívül élénk. Mindenről eszébe jut valami, mindenre megvan a maga friss találmánya, pl. ha éjszaka hanyatt fekszik a város és bedob pár csillag-nyugtatót és füstös kéményeit a Hold hamutartójába nyomja és a suhanó kocsitündérek garázsmennybe repülnek Verseiben általában egységes gondolat uralkodik, amit következetesen végig visz. Közben figyeli a világot, az embert, önmagát, megtűzdeli a sorokat impresszionista meglátásokkal:,, szaladnak a gyermek percek csattog kis szandáljuk”... „dögevő időfalka szaglássza antilop-nyomát”... „jaj nekem” — fejezi be fájdalmas sóhajjal Némely verse inkább prózának mondható. Ezekben megnyugtatóan pontos szavakkal számol be életének mozzanatairól, amik velünk is megtörténhetnének. Ezekből kiderül, hogy ártatlan, tiszta lélek, aki egy lényt szeretett eddig talán, de amint ez sokszor megtörténik az életben, az elhagyta őt, amikor épp a legnagyobb szüksége lett volna rá... Nagy versben mondja el mindezt, de a vége mégis csak megbékélés: Hó vagyok friss szél elsöpör víz vagyok puha föld nyel el csend vagyok hangja megtelít ÉN vagyok vagy csak voltam itt- 128 -