Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
JÁSZ VIKTOR Mi a haza ma? A haza ma legalább az, ami tegnap volt, és ami holnap is szeretnénk, ha lenne. Hogy holnap mi lesz, azt nem tudhatjuk: csak a tegnapok biztosak. Azt mondjuk: Magyarországa hazánk: de melyik? Amelyiket vállaljuk, vagy a másik? Mind a kettő? Amelyiktől csak kapunk és követelünk, vagy amelyik a mi áldozatunkra szorul? Amelyikbenjól, vagy kibírhatóan élünk, vagy az is, amelyikben szükséget szenvedünk? Ahol jogaink vannak, vagy ahol csak papíron? Vagy még ott se... Ahol érvényesülni tudunk, vagy a másik? Azt mondjuk: Magyarország a hazánk. Melyik Magyarország? Mert Magyarország annyi van, ahány magyar; olyan, mint Isten, akit mindenki a saját szívében formál a maga elvárása szerintivé. És ki tudná ma megmondani, e szétszabdalt világban hány magyar szív dobog? Csak a tegnapok a biztosak: a tegnapi magyarok, a tegnapi Magyarország. Nélkülük ugyan kik lehetnénk? Ha nem ismerjük tegnapjainkat, nem ismerjük önmagunkat sem. És akkor sohase fogjuk tudni, mi a Haza ma... De vajon hol kezdődnek a tegnapjaink? Meddig kell visszaásni az időben, hogy elmondhassuk: itt kezdődik a Haza? És egyáltalán: mi is a haza? Egy ország talán, ahol születtünk és felnőtté cseperedtünk, s ahol ma is élünk? Puszta véletlen? Tőlünk függetlenül létező valóság? Állampolgári köteles sors? Vagy egy nyelv, melyet anyánk ajkáról örököltünk; vagy mely egy olyan ország hivatalos kényszere, amelybe beleszülettünk? Egy táj, egy város, falu, egy társaság? Egy vers talán? Egy nóta? Egy ünnep? Talán Március 15-e? Vagy Október 6.? Egyik sem; kinek sokkal több, kinek szánandóan kevesebb. Nincs általános, mindenkire érvényes meghatározása. Az értelmező szótárak „tudományos” haza-fogalma szánalmas dadogás. „A haza” nem létező fogalom; csak birtokos névmás után telik meg tartalommal, valahogy így: „az én hazám, a te hazád....a mi hazánk”... De hol a szótár, amelyik mindannyiunk nevében beszélhetne? A Haza ott kezdődik valahol, ahol mi magunk: az ősökben. Mindegyikőnknek voltak ősei, akiknek viszont hazája (vagy: hazái, ha nemegy országban születtek.) A mi hazánk onnan számít, ahol a legtávolabbi ősünk talpa Magyarország földjével tartós érintkezésbe lépett. Talán 895-től, vagy régebbtől; sokunknak jóval későbbtől. Ez a Magyarországa Kárpát-medencében van: nem köthető konkrét időhözés határokhoz; egy valamihez köthető csak: mindenkori népességéhez, melyben a
