Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Aznap este nem mentem haza. Az irodámban maradtam, hallgattam a rádiót - úgy aludtam el az Íróasztalra hajolva, a rádiót sem kapcsoltam ki.

Kora hajnalban arra riadtam fel, hogy ZENG a város. Ágyúdörgés,

gépfegyverropogás, összefüggő zenebona----És már hallottam is a bekapcsolva felejtett rádióból Nagy Imre hangját, a segítségkérő üzenetet.

Aztán ugyanazt franciául, oroszul, németül, angolul —

Dermesztő élmény volt.

*

(Folytatása következik)

ZAS LÓRÁNT

Kis ember

In memóriám Nagy Imre Kis ember volt.

Törvényt tanult Moszkvában, Pesten. Élni akart. Lökni a renden. Eltemették. Ez a rend.

Kis ember volt. Messzire ment.

Átlépett négyszer négy határon.

Ifjak daloltak. A szívét látom.

A szíve nagy volt. Szelíd.

Hidd!

Nehéz volt, eljutott odáig.

Érkezett, szólt. Hallgatott sokáig.

Kis ember, kis falu, szegény.

All a házak tetején.

Kis ember, aki messzire ment.

Budapest, 1958- 100 -