Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
a gyémántokon átsugárzik a föld szenvedése a hasára fordul és kerek seggei közül a hiány sötéten előmered VA R J ! — ez megszólító mód és rózsa de nem vársz mert csak elhagyó módban tudsz megjelölni (I jel vagyunk s mögötte semmi ( CSAK ) és már semmi vagyunk előttünk mégis a JEL ]] a hefoghatatlan itt köröz fejem felett érzem hidegét érzem ahogy nem tud többé elszakadni tőlem ahogy meglódul ahogy rögtön megáll vár velem és ki tudja hová száll a sarki rendőr azokkal a ménkű nagy szárnyakkal ezüst szárnyakkal holdkarikával sápadt fején érzi-e a gyertyák illatát a gyertyák elégő testének mauthausen-szagát vagy csak száll ahogy a rendőrök szállni szoktak nefelejts szemekkel vasalt nadrágszárral álmodóan koant álmodik és félkézzel tapsol néha-néha hát így hát így a rendőr is akinek szárnya nőtt egy sarkon mint a gyertyák mint a gyertyák égnek mint a gyertyák égnek szerelmeim mint a gyertyák égnek szerelmeim elégnek mint a gyertyák égnek szerelmeim elégnek a jövő szögesdrótjai mögött és égett szagukat az üveglapokról a szél a hónaljszagukat a hasuk az ölük a combjuk szagát a hajuk a válluk a köldökük a térdük szagát a tarkójuk a hátuk a csípőjük a szemérmük lehunyt szemük szagát küldik a temetők az idő krematóriuma felragyog dolgozik a mindenség éjjelében elhamvasztja lehunyt szemük szemérmük csípőjüket hátuk tarkójuk térdük köldökük válluk hajukat combjuk ölük hasuk és elhamvasztja sötét hónaljukat a mindenség éjjeléből kiragyogó idő de ő újra irgalmas lesz hozzánk a tenger mélyére dobja minden vétkünket újra irgalmas lesz hozzánk a tenger éjébe dobja minden étkünket s már szomjasak a nagy fekete keverőpultok a színésznő méhében derengés és apró finom csengettyűk csen genek míg szőrhöz dörgölődzik meredten az úszósapkás vándor és akként nyílik meg amiképp összezárul-36-
