Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
ZALÁN TIBOR emberek? how are you Halottak Napján kezdtem ezt írni Halottak napján egy halottról krizantémos ködös nehéz ha/ottaknapi éjjel halottakról vagy csak egy halottról szerelmetekről--------- halottatokról------halottaim — és fényekről akarok írni mindegy ki adja s hogy kinek a fájdalma az ami fölsugárzik : én hold felé úszó oroszlánokat láttam az idő kihasadt gyomrából peregtek elő mind amikor szobrok könnyeztek értem a zivatarban és oroszlánokról akartam írni éppen : I én szobrokat láttam és sírtam a zivatarban értük és a holdak az oroszlán felé úsztak — mind 1 — előbb volt ez nem halottaknapi éjjel még nem gyújtottak gyertyát csak a gyémántokat járta át türelmetlenül a föld megfagyott kínja és hideg volt ez a bűn és semmi sem volt már az emberiét ehhez a kínhoz mert a halottak tudták mit jelent, ők mindig tudják, : én akkor nagyon féltem hogy halott vagyok és a számból nem lepkék szállnak a fénybe a szerelem évadában hanem keserű fű üti át a szemfödél tiszta vásznát meg féltem hogy az autópályán piros koporsó száguld velem a kormányozhatatlan jövő felé----------robbanás szakítja le s dobja margaréták közé a fejemet végül — ( ?kik földelték el előre a koponyámat? ) és akkor nagyon féltem már bevallhatom féltem nagyon emlékeztem hirtelen hogyan nyitotta fel mellkasát a lány hogy rengő fénylő emlői közül a kristály-poharat kiemelje combjai közül előhúzza a véres és ordító zongorát és nyögve könyörögve felmutatta és úgy hagytam ott háta mögött besötétedtek a tükrök de talán valamit mondott is talán valamit hogyan ?????????????zihált vagy mindent elhallgatott és elhallgatott örökre mert féltem akkor is igen én mindentől félek olykor- 33 -
