Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
kólái lapokra, folyóiratokra, kiadványokra. Nem megoldott a művelődési házak, klubok műsorainak engedélyeztetése sem, pontosabban az engedélyeztetés jelenlegi rendje mellett nem biztosíthatók a szükséges politikai garanciák. Sok esetben túl későn, vagy a rendezvények után derül ki, hogy a szervezők az ellenzéki-ellenséges csoportokhoz tartozó ismert személyeket kértek fel előadások tartására. Gyakran a napirend és az előadók ismeretében sem gondoskodnak arról, hogy elkötelezett, vitaképes szakemberek is részt vegyenek a rendezvényeken. Az egyetemek és főiskolák párt- és ifjúsági szervezeteinek sem kielégítő politikai munkája, a kellő politikai kontroll hiánya miatt mind gyakrabban jelennek meg problematikus, ellenzéki-ellenséges befolyást tükröző írások a felsőoktatási intézmények lapjaiban, kiadványaiban. V. összegezve az ellenzéki-ellenséges tevékenység korlátozása és visszaszorítása terén 1982 óta szerzett tapasztalatokat, a legfontosabb feladat, hogy egyértelmű helyzetet teremtsünk az ellenzéki-ellenséges tevékenység politikai „kezelése” terén. Egyértelművé kell tenni az „ellenzékiség”, mint társadalmi jelenség és az ellenséges tevékenység közti különbséget. Adott nemzetközi környezet és feltételek mellett, a szocialista társadalom és a szocialista demokrácia mai fejlettségi szintjén a párt politikájával szembeni ellenzéki kritikai-vitázó megnyilvánulások, sőt, ellenzéki vélemények, állásfoglalások megjelenése és létezése nem tekinthető társadalmi anomáliának. A szocialista társadalomnak és a pártnak az az érdeke, hogy a szocializmus fejlődési útjaival és alternatíváival kapcsolatos különböző nézetek és alternatívák felszínre kerüljenek, „ne szoruljanak föld alá”, és nyílt politikai és ideológiai vitában lehessen fellépni velük szemben. Ha a kommunisták egységesen és meggyőzően lépnek fel a szocialista társadalom értékeinek elismertetéséért, ha következetesen harcolnak a szocializmusellenes, antimarxista megnyilvánulásokkal szemben, ha eredményes építőmunka folyik és a belpolitikai helyzet szilárd, akkor az ilyen viták nem veszélyeztetik szocialista vívmányainkat. Tudomásul kell venni, hogy tartósan együtt kell élni ellenzéki megnyilvánulásokkal, és a politikai munkában meg kell teremteni az ideológiai harc feltételeit. Kézben kell tartani, illetve ahol hiányoznak létre kell hozni azokat a fórumokat, ahol a párt álláspontjától eltérő elképzelések is megvitathatok. Ennek azonban fontos feltétele, hogy az „ellenzékiségtől” —döntően a politikai aktivitás jellege alapján — megkülönböztessük az ellenséges tevékenységet. A magyarországi ellenzéki-ellenséges csoportoknak nincs programja, önálló ideológiai-politikai nézetrendszere, amelynek elfogadása bárkit ellenzékivé avatna. Azok a nézetek, amelyek különböző formában megjelennek az ellenzéki csoportok körében, elemeikben, kisebb-nagyobb részleteiben fellelhetők a társadalom más csoportjainál; így a szövetségi politika keretei között ideológiai vitát tudunk folytatni ezekkel az álláspontokkal szemben. Ugyanakkor a hazai ellenzéki-ellenséges csoportok politikai tevékenységének jellemzői, kapcsolataik az imperialista fellazítási központokkal olyan minőségi változásokat mutatnak, amelyek indokolttá teszik, hogy propagandánkban a jövőben „ellenséges” jelzővel minősítsük ezeket a csoportokat.- 117 -
