Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

jutott el, ezért a polgári radikális csoportosulás kezdeményezésére megkezdték egy újabb értelmiségi találkozó előkészítését, amelynek feladata — terveik szerint — „a terápia kimunkálása” lenne.

4. összességében az ellenzéki-ellenséges tevékenységben szerepet vállalók köre 1982 óta nem szélesedett, ugyanakkor nőtt az ellenzéki csoportok — látható és láthatatlan — közvetett befolyása. Az ellenzéki-ellenséges csoportok valós befolyását nem lehet pusztán mennyiségi szempontból, az ellenzéki akciókban szerepet vállalók száma alapján megítélni.

Egyrészt annak az értelmiségi körnek a súlya és véleményformáló ereje, amely hajlandó szerepet vállalni bizonyos, az ellenzéki csoportok által kezdeményezett akciókban (például a monori találkozón) — miután van köztük néhány jónevű társadalomtudós és művész is — az értelmiségi közvéleményben nem jelentéktelen.

Másrészt annak a fellazulásnak, ami az ellenzék társadalmi környezetében az elmúlt években végbement, az egyik tünete, hogy a tudományos és kulturális élet egyes szektoraiban és intézményeinél az ellenzéki megnyilvánulásokkal szemben nem érvényesül elvszerű magatartás, az ellenzéki-ellenséges tevékenység megítélése nem egységes és a politikai fellépés nem következetes. Esetenként még felelős vezetők is szemet hunynak az ellenzéki megnyilvánulások és tevékenység fölött. Ennek következtében az ellenzéki behatás fölerősödött. Az ellenzéki befolyás okozta eszmei-politikai kár — méreteit tekintve —jelentősen felülmúlja az ellenzék ún. „kemény magja” tevékenységének közvetlen társadalmi veszélyességét.

111.

1. 1982 óta minőségileg új vonások jellemzik az ellenzéki-ellenséges csoportok nemzetközi kapcsolatait. A Reagan-kormányzat által 1982 nyarán meghirdetett „demokratizálási program” jegyében az Egyesült Államok hivatalos körei fokozott politikai és pénzügyi támogatásban részesítik a szocialista országokban, közöttük a Magyarországon működő ellenzéki erőket és csoportokat. Megélénkült és minőségileg új formákat öltött a külföldi ellenséges szervezetek, fellazító központok és speciális szolgálatok ilyen irányú aktivitása, szorosabbá vált együttműködésük az ellenzéki-ellenséges csoportok vezetőivel.

Az elmúlt években a vezető NATO-országok — közöttük is kiemelten az Amerikai Egyesült Államok — speciális szervezetei a budapesti nagykövetségeiken diplomataként szolgálatot teljesítő megbízottaik révén közvetlen kapcsolatot építettek ki a polgári radikális csoportosulás vezetőivel. 1983 óta amerikai politikusok, az NSZK -beli kereszténydemokraták, az Osztrák Néppárt képviselői hivatalos és magáncélú magyarországi látogatásaik alkalmával az ellenzék prominens képviselőivel is találkoztak. Ezek a találkozók elsősorban azt voltak hivatva demonstrálni, hogy „alternatív” politikai tényezőként kezelik a magyarországi „ellenzéki” csoportokat, és ezáltal de facto elismertetésüket célozták.

Az Egyesült Államok vezető politikai körei és kormányzati szervei ezen túlmenően a belügyekbe való beavatkozás határát súroló módon politikai nyomást próbálnak kifejteni a belső ellenzéki-ellenséges csoportok mozgásterének fenntartása és bővítése érdekében. Olyan látszatot igyekeznek kelteni — és ezáltal az- 112 -