Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

bontja a szavakat s lel azokban más-más értelmet, odáig merészkedve, hogy a szocializmus-t szó-cializmus-nak írja, azzal keményebben kell elbánni; neki fel kell róni, hogy logikai és retorikai kohézió nélkül rakosgatja egymás mellé a szavakat. Ugyanez Papp Tibortól ,,Nagy E- rény”; mint ahogy erény, Nagy Páltól, hogy regényt ír a tengerparton lófráló semmittevőkről. Ez jó szociológia, mert bemutatja a nyugati fiatalság dekadenciáját, és még a nép közé szállás üdvös attitűdjével is dicsekedhet, ami kiváltotta Féja Géza dicséretét; vagyis olyan mintha szocialista falukutatás volna, nyugaton történik, szemtanúi hitele van, hazafelé nem vág. Nekem Bakucz nem akkor igazán jó, mikor,,új mítoszt” teremt magának, hanem amikor finoman áthangolt képeiben ki-kibuggyan belőle az igazi líra; vannak tudatos memorizálás nélkül idézhető sorai — szerintem ez egy költő rangjának egyik mércéje: „ágyba visszük-e magunkkal mint elalvás előtti mormolt imát”, vagy a könyvespolcon tartjuk vasár- és ünnepnapokra? Nekem ez, hogy:

a tankok, mint a szürke tetvek megmásztak szerda hajnalon szép rózsafánkat, Budapestet"

örökké emlékezetes Bakucz-töredék lesz, mint a szintén tőle származó „a csapból hosszú lánc csörög”, vagy ez, hogy „szalma, Szalmaszár/ szélmalom/ szerettem élni, s e szeretet/ nagy számotoknál nagyobb hatalom/ (Nagy számok törvénye).

Horváth Elemérrel részletesen foglalkoztam a Szivárvány 8. számában. Kiváló költő; számomra nem alkot korszakot, sem Nagy Fejezetet, mint ahogy Bukucz sem; András Sándorral ugyanakkor részletesebben foglalkoztam volna, mert elérte, hogy utánanézés nélkül is tudom őt idézni:

Percenként el- és visszavérzem, Élek a ritmus gyönyörében, Egyszer egy misztika.

Egymásra vagyunk felszegezve,

Akár valóságra az eszme, így azonosulunk.

Klasszikus verse (Az ASAK beadványa az ENSZ-hez) kijelenti: ő, András Sándor Autonóm Köztársaság kéri, hogy vegyék fel a hatalmak körébe, mert „megcsalt mind, ki eddig képviselt,/ s én magamat akarom képviselni végre”.-96-