Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
DEDINSZK Y ERIKA a zebracsíkos utcai óra apámnak hogy egy-két mérges kelés mitesszer kinyomásával a világ minden más gondja is idővel elmúlik azt komolyan csak az ántivilág kötögető úrimamái hihették közben akkorát pukkantott a technika hogy mézes kezében meghasadtak a gránit táblák a zenekari árokban nyakát szegte a rózsalovag savanyú szél marta sebesre a dómkapuk köré font szentek arcát fonnyasztotta el az erdőket nyalta simára az országházak puha mészkő tornyocskáit (bent ugyanakkor gép-szónokok hosszú kanalas nyelve kotorta üresre és egyformára a meglékelt koponyákat melyek már kora reggel elkezdték a bólogat ást) míg a látszólag selymes tenger fehér tajtékkal steppelt türkiz paplana alatt medúzára vadászva áttetsző nájlon tasakokat zabáit naphosszat a Csúnyán Becsapott Tintahalak Egyesülése le is tette a tollat jónéhány most a medúzák persze ész nélkül szaporodnak csípős madártej ringja körül a gyanútlan fürdőzőt és lottyadt kocsonyában turkál a hajó mialatt a századvég derengő pálmaligetében kazettás magnók csivitelnek kerekebb lett volna tisztább a rigófütty csengő kalapács a besüppedt (mert sajnos vajtalan) lekváros zsömle a tanítás után előszobában boldogan földredobott iskolatáska világa? vagy ahogy március derekán a rothadt zöldség- meg macska-szagú lépcsőházból a még hólepedékes sashegyrc kitekintve azt mondtuk: jön a tavasz! s lett ismét teniszpálya a jégpályából a távoli salakon míg rémülten ácsorgóit valaki krétás kézzel a tábla előtt tompán pattogtak a szervák visszapillantó tükreinket letördelte a sebesség csupa fájó szilánk sohanempróbált íz taszító szag motyogás minden hága központi vasútállomása előtt egy csapott- 21 -
