Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

Jegyzet: Kínai költők ritkán írtak erotikus verset és arab költők keveset foglalkoztak a halállal. A fenti versekből az öt első a szabály alóli kivételt képviseli. Ábú Núvász, az arabok legjelentősebb költője, 760 táján született Bászrában és Bágdádban halt meg nem sokkal 813 szeptembere után. Az Ezeregyéjszakában számos anekdota szól róla. Ezekből feltehetően egyiksem igaz és mégis mind jellemző reá. Költeménye Hárun ár Rásid fiát, ál-Amin kalifát siratja, akit öccse, ál-Mámun gyilkoltatott meg 813 szeptemberében. Liu Teh-Zsen (mintegy 790-820) kínai költőről csak annyit tudni, hogy Lojángban, a fővárosban élt és fiatalon halt meg. Szulájmán Ibn Khálef ál-Báclzsi (1013-1081 )arab költő Kordova mellett született, egy ideig Bágdádban élt, majd Majorka kormányzójának udvari poétájaként halt meg. Abu Bekr Muhámmád Ibn Zuhr ál-Iszbili (111 1-1200) a középkor egyik legnagyobb orvosa volt, akit Európában Ávenzoár néven ismertek. Mint neve mutatja, Sevillában — Iszbil arabul — született; Marrakechben halt meg, mint az álmorávída uralkodó udvari orvosa. A kilencvenéves aggastyánt a reá féltékeny nagyvezír mérgeztette meg. Michelangelo! ( 1475-1564) nem kell bemutatni. Giovanni da Pistoiáról semmit sen) tudni. A hozzá intézett verset Michelangelo 1510 táján írta, amikor a Nyugat festészetének alighanem legnagyobb alkotásán, a Sixtusi kápolna mennyezetén dolgozott. A festmények elkészítését csak II. Gyula pápa sokszori fenyegetésére vállalta, mivel szobrásznak tartotta magát és nem festőnek. Mint ismeretes, a deszka-állványon hanyattfekve, lámpással homlokán dolgozott. Tommaso de’ Cavalieri és Vittoria Colonna voltak Michelangelo élethosszán tartó, feltehetően plátói szerelmei. Tommaso Campanella (1568-1639) domokosrendi szerzetes, utópista szocialista, a Napállam szerzője évtizedekig ült nehéz vasban az inkvizíció nápolyi börtönében, ahol — mivel papírt, tollat nem kapott, mint én sem — számos verset írt fejben. A fenti szonettet még 1949-ben fordítottam le, mintegy előrelátással, hogy vigaszomra hónapokon át mondjam fel magamnak minden reggel a kommunista inkvizíció budapesti börtönében.

F.GY.

Kompozíció I.-34-