Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
Álmatlan lény az őrszem. Igen, de nemcsak ennyi. Ráförmed rokonaimra: MÉR T ADTAK NEKEM ENNI. És visszatoloncolgat Váradról Vásárhelyről és Lenin arról írt hogy de ne beszéljünk erről, dehogyis akarok én martírológiát előadni itt a kolozsvári földalatti tanszéken és éjszakai alkotmánytant sem vagy hipotéziseket a forradalom tájszólásairól: azt sem legfönnebb költészettant legfönnebb emlékezéstudományt. * Sisakvirág a csontokon, virág az elveszett sisakban. Az emlékezés lent lakik, a szénbe ásott virradatban. Szájában vörös fésűvel. Fényképeimet magához vette a verseimmel együtt: ezredes, Ön országos hírű gyűjtő, tegye ezt is, nem bánom, a többihez, ezredes. Máshol úgysem lesz olvasható, hacsak — ki tudja — nem közvetíti majd egy távoli és elég sokat zavart, nemritkán alig fogható rádió rádióadó-4-
