Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
alattvalói elől. Ferdinandy megmagyarázza a kiskirály-jelenséget a retarclaiio asiatica-val párhuzamot vonva az első Árpád-házi királyok és a vezérek, valamint Károly és a kiskirályok viszonya közt, visszamenve egészen ennek a jelenségnek az ázsiai eredetére. Ugyancsak említésre méltó Fra Gentile munkájának ill. tevékenységének érzékeltetése és az abból fakadó hűbéri kezdeményezés Károly részéről, a portugál analógia bemutatásán keresztül egy új társadalmi osztály teremtése. Nagy Lajos az olaszországi hadjárat után jut az új főnemesség és nemesség megteremtésével a tetőpontra. Ugyanakkor a városi polgárság kialakulásnak is tanúi vagyunk, a jobbágyság törvényben való megvédése mellett. Vagyis egy egészen új Magyarország teremtéséről van szó. Nagyon is precíz történész alaposságával és körültekintésével kezeli a szerző a román eredet kérdését, a havaselvi eseményeket, mind a Bécsi Képes Krónika illuminációi, mind Braudel ideái alapján. Olasz forrásokra támaszkodva kibővíti Anjou-világképünket, majd Nagy Lajos törvényhozását és a magyar Archiregnum szerkezetét analizálja. A magyar társadalom legalsó rétegeinek történelmi szerepét sem hagyja ki Ferdinandy, de a tatár Kelettel felvett kapcsolatokat sem, csakúgy mint Lajos királyunk az Egyház egységét célzó terveit sem. Egy másik dimenzióra vonatkozóan feltétlen ki kell emelnem, amint Károly krízisét a Zách-merénylet és a havaselvi kudarc kapcsán tárgyalja. Ezzel kapcsolatban kitűnően sikerült a szerzőnek az Anjouk szimbolikus analízise az összehasonlító történész eszközeivel. Az ősi Árpád-hagyományok ápolása Lajos jellemképében, a király vallásos meggyőződése és az annak megfelelő élet-akciója. Alapos latin műveltségre vall Alexandras kultusza, akinek „szűk volt Makedónia“. Ebbe az ideológiába illett bele az „Egyház főkapitányáénak a vallással és főleg a katolikus egyházzal való viszonya, amit a szerző részletesen két fejezetben is tárgyal. Úgy vagyok e könyvvel mint aki a Kilencedik Szimfóniáról ír dolgozatot. Ezt a szimfóniát hallgatni és élvezni kell! Ezt az újabb Ferdinandy-könyvet is: olvasni és olvasnunk kell. Sánta-Pintér J. Gyula • • Önkényes gondolatok Dalos György: 1985, Magyar Füzetek Könyvei 8., Párizs, 1985. Harminc esztendeje. Állítólag úgy habzsoltam a szurkos pótkávéba szaggatott kenyeret, mintha ki tudja miféle finomság lett volna. Derékig gipszben — későn felismert csípőficam — , üszkösödő pincében. Ha ránk roskad a ház, akár pompeji leletnek is vélhettek volna — köldöktől lefelé. Anyám mesélte, a harcok alatt szétrúgtam a gipszet. Mint túlérett dinnye hasadt föl combom mentén a gipszhéj — privát forradalom. Apám fölkapott, és kétségbeesetten rohant végig velem a szétlőtt városon. Egy orosz katonai teherautó vitt be a kórházba. Tán a mandulaszemű Dzsingisz vagy a lányos arcú Iván — szamaritánus tömeggyilkosok. Lám, mennyi jelkép. Akár souvenirként árulhatnám őket, jeles napokon. Még egy esztendős sem voltam. Mit tudhatnék hát a forradalomról? Amikor először hallottam elnémulni a dunapentelei adót, torkomba gyűrődött szavakkal- 137 -
