Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
mindegyiknek volt meg az a politikai tapasztalata, mint Koestlernek, hogy időben felismerje a veszélyt, melyet nem csak a szélsőjobb, de a szélső bal is rejtegetett számukra. Ezek a naivan jóhiszemű egyének nagy árat fizettek ezért a vak hitért. Az ő írásaikat olvasva, a sok gyengeség Koestler alakját még rokonszenvesebbé teszi, mert csak a márványszobrok tökéletesek, de egyben elviselhetetlenül hidegek is. Részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy első kis filozófiai müvemet, mely sok szempontból Koestler holarchikus nézeteire épült, megküldve neki, volt olyan udvarias, hogy pár sorban megköszönje. Még egy érdekes véletlen hozott közelebb ehhez a nagy gondolkodóhoz. A Manitoba-i Egyetemen dolgozva a sors összehozott az orvosi kar anatómiai szakának vezetőjével, Dr. Bertalanffyval, akinek az apja barátságban állt Koestlerrel és az ő elbeszélése nyomán is sikerült jobban megismernem Koestlert, az embert. Az Emlékkönyv a magyar olvasóközönség számára elérhetővé teszi, ha csak vázlatosan is, megismerje azt a gondolkodót, akinek befolyása úgy politikai téren mint a filozófiában nyomot hagyott Nyugaton. Talán lehetőség nyílik arra is, hogy áttörve a nyelvhatárokat, oda is behatoljon, ahonnan eredetileg származott, Magyarországra, munkásságának és gondolatainak hatása. Domokos Sándor ... és meg is egyezhetnek A multkorjában azon morfondíroztam (Szivárvány, 1986. 18. sz.), hogy Koestlerről összeállított kötetemben több különböző vélemény fér meg egymással békésen és példákat is soroltam fel. Talán még azt az érdekességet is megemlíthettem volna, ámbár nem tettem, hogy Orwell Koestlerről szóló esszéjét, mely a magyarnyelvű gyűjteményben megjelent, már betették egy Koestlerről összeállított kritikai esszék gyűjteményébe (Murray A. Sperber szerkesztésében). Nem tudom, hogy Orwell esszéjének a két látszólagosan ellentétes kiadványban való közlése idegesítően hat-e némely emberre, remélem nem. Amíg Koestler barátai és tisztelői apróbb pontokban véleményükben különböznek egymástól (és Koestlertől is), addig Koestler támadói, a politikai spektrum mindkét irracionális végletén, úgy látszik boldog és meghitt összhangra találtak. A Sydney-i magyarnyelvű rádióadásban szerény hírben közölték a hírt, hogy megjelent Koestler Arthurról magyarul egy emlékkönyv. Annak ellenére, hogy a hírbemondás keretén belül a rádió óvakodott attól, hogy magát Koestlert vagy a róla szóló írásokat túlságosan dicsérje (ámbár megemlítették, hogy Faludy György, Mikes György és George Orwell esszéi méltóak mind saját hírnevükhöz, mind Koestler emlékéhez). A hírek szerint ez elég volt ahhoz, hogy egyesek torkuk szakadtából ordítozni kezdjenek, hogy miért nem használja a Sydney-i Magyar Rádió idejét „igazi magyar” könyvekről való tárgyalásra. A felháborodott tiltakozók nyilvánvalóan nem hallottak arról (vagy talán nem is akarnak róla tudni: már Koestler neve is úgy hat rájuk, mint a tömjénfüst az ördögre), hogy Koestler volt az egyik első, ha nem a legelső, ki József Attilát próbálta Nyugaton ismertté tenni; meg hogy Déry Tibor, Gáli és Obersovszky életének a megmentésében fontos szerepe volt. Háy Gyula pere alatt szintén erős tiltakozást fejtett ki. 135 -
