Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

lan, zenékbe harapni, némán üvölteni, súlyos sorsok felett, dönteni a döbbenetről, marad a habarcs, köt-e még az emlék, akár a gyűlölet, átvágsz és rettegsz, hogy.

12, Sápadt, mint a versben kiismerhetetlen, nő a ködök tükrében, elnézés irgalmatlan, heves és lángol, elviselhetetlen ez a fehér csönd, szédítő, hiába énekek, kölcsönkért versek, szelíd homály, mindörökre boldogtalan.

13, Kék, mint az egyedüllét lángja, illatosak a versnyomok, fölösleges szégyen, vetkőző érdek, összezárt horizont, ködtemető, meleg hullámok, hosszan robajló rímek, üszkösödő hajdan vitorlás vágyak, fázékony és sütkérező, a vers közben teszi dolgát.

14, Bénító, mint a hallgatás, fülhallgatóra szerelt némaság, a szó ezüst-szobor, ha leírod, a zene lángol és beragyogja a témát, összefoglalható, gyöngéd, másnapos verssorok, címerkélő eső, agyunkon áttolató csönd.

15, Véres vagyok, mint a megütött képzelet, fölrepedt szó, szétmázolt melléknév, transzparensek homálya, kivilágított rettegés (veled vagy ellened), félelem, alázat, bizalom, a lét vörösbora, szárnyrakapott szerelem, cinikus küzdelem, aréna.

16, Gonosz, mint az elégtétel, bánattal megviselt boldogság, ez a méltóság bajjal jár, jeges remény, széllelbélelt árnyak, egzotikus birodalom, jegynélküli utazás, véletlen igék káprázata, nélküle is vele, álom-fohász, kialvatlan fájdalom, de bándd.

17, Önkéntes, mint e verses árvaság, remegő jóság, elhagynak az igyekvő szavak, kegyes árulás, szánt szándék, hasonlatok hátországa, még mi illenék?

18, Hamuszín, mint a fellángoló poharak, mint tébolyult időnk, kifogyhatatlan, elhagyott huzat sikolt, hiába ez a sok kijátszott lap, észből szédült nóta, ragyogó ajándék.

19, Ezüst, mint a ringatózó halál, hajó, szerelem, éjjel, vágy ablaka alatti zöld, lehet mély mint a roppant ének, csillagrendszerek, szivárgó csend, aranyhomok, tettől szabaduló lét, helyrehozhatatlan tévedés, fogak kín-mosolya, vászonra kergetett Láz, könnyű kedvvel súlyos lángolás, lassan merülő.

20, Fáradt, mint az ismeretlen égitestek, nyitott harag, árnyék hallgatás, kimondhatatlan kút, szánakozó tavasz, tétova egyensúly, félrebillent nap fölé akasztott tó. Isten árnya, merengő szemüveg, rezzenő sóhaj, magányos veresborok, eláztatott ing, a Föld Sorsszilánk, ne szisszenj, oda se.

21, Kemény, mint közömbös simogatás, mérgezett vacogás, bece-bece tarka, örökre kitárulkozó, csillagok, Hold, süvítő huzat, műanyag reménytelenség, szósztrájk, sors-osztályrész, néhány évszázadnyi hideg.

22, Hajnali, mint a brutalitásában szétfolyó idő, a vörösbor mellé költők védőitalául javasoljuk a pálinkát, akár versekkel felpántlikázva, határtalan fegyelmet kísértő elme, a tinta hullámverése, a létezést jelző toll lírába csobbanása, tükörálom légy irgalmasabb!, ösztönök betűbirodalma, a dal áradása, a képzelet különbékéje, az értelem emigrációba vonul, túszként hátrahagyva az érzelmet, rabvonatok, erjesztett mindenség, a szó szája tudatomhoz ér.

23, Törékeny, mint az elhallgatott hasonlatok, álmaink hasára süt a Vers, cserdegélő vérképietek, a tudat folyosóin fény-figyelem, korán ledöntött vágyakért égő- 129-