Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Lírai leporelló

Zalán Tibor: és néhány akvarell.

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986.

Az Arctalan nemzedék egyik legmarkánsabb egyénisége, vitathatatlanul, Zalán Tibor. Első kötete a Földfogyatkozás 1980-ban jelent meg a Kozmosz sorozatban. Lapunkban Horváth Elemér igyekezett (vagy nem kellőképp) lerántani róla a lírai leplet. Tulajdonképpen a J AK-füzetek indításakor figyeltünk fel igazán nevére, a fentebb aposztrofált kitűnő tanulmánya kiemelkedett a kötetből. Ilyen értelemben korszakalkotó. Sajnálatos, hogy a JAK-füzetek további köteteire is csak részben tértünk ki, és a kritika könyörtelenségét avagy könvörét inkább közöny-látszatba burkolva.

Az Opus N2 3: Koga (JA K-8) és az Álom a 403-as demokráciában (mindkettő 1984-ben jelent meg) c. Zalán kötetekre már jobban oda kellett volna figyelnünk; elsősorban az akkor jogosan odaítélt Graves-díj kapcsán. Már az Mom...-ban megjelent néhány Urai leporelló, melyből lapunk is büszkélkedhetett közléssel. Figyelmünk fokozottabbá, fókuszosabbá vált.

A legújabb kötet szerény címe: és néhány akvarell, 33 érzelmi színkompozíciót takar. Zalán poétikai palettáján kikevert tömör tónusok ezek. Nélkülük nem lenne teljes a mai magyar költészet színképe.

1, Lágy, mint a leglágyabb vers, és legképlékenyebb. Mögötte lüktet a szerelem. Érzékeny fantáziánk lélekzete. Végtelen hóesés, fekete kalap (a külsőség szimbóluma, elengedhetetlen szín-kellék, már-már mesteri allűr), lerongyolt madárijesztő (hova-tovább vetkezni rongy-rímeinkből), márvány szivárvány (íve köztünk), sovány ágy (kihízott v/ágyak), ízek, múlt szaga, hóemberek, szén-szemek, a tudat második emeleti ablaka, fűzfás, benéz az erdő, a temető is talán, miért ily reménytelenek ezek a gond- és időtálló avant-garde (elővigyázó és mégis hátvéd) versek, letagadhatatlan szitakötők, mézes a szó, lépre is mentünk, fájdalmas, népies hangulat, pálinka — költők párolt itala, ettől nem némul a szerelem, álmaink tüze körül már nem elég éber az isten, embermagasságú árnyak kilopnak, így lehet teljes a lélegzetnyi halál.

2, Hullócsillagos, mint a végtelen szabadvers közepe, az ég, megolvadt vers, boldog zenék, tánc, szomjas homok (szó-szivacs, részegítő), végtelen szeretkezés (költők akkumulált álma, a vágy egy versben robbanása, érzelmi ejakuláció, a szellem nem szusszanata), lehetne szomorúbb is (de nem az), hajnalodik (heuréka, Auróra, megvan ez a vers is, az ébredés előtti utolsó ágyúgolyó kilőve), ájult, összekócolt, ciprusok, szétfeszített, fúrja vesszejét a halál, majd elvándorol a melegség, lejárt türelem, lejárt haladék, felújítható és írásban visszaigazolt, rendőr, bitang.- 127 -