Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

II. A magyar zsidóság és az állam

1. Hibásan értelmezett lojalitás. Egy kisebbség (legyen etnikai, vallási, kulturális, szociális bárminémű) öngyilkossá válik, ha szolgalelkűen lojális. Értéke éppen másságában van. E másság tette naggyá Svájcot, s e másság tagadása teszi tönkre ma Lengyelországot, Csehszlovákiát, Romániát, és sodorja a belső polgárháború szélére Bulgáriát. Magyarország tanult ugyan valamicskét a múltból, de nem eleget.

2. Zsidó lojalitás a nemzet iránt a legnehezebb időkben is megvolt, megvan, meglesz. Különben az 1919-45 közötti időt és az 56 utánit ellenforradalminak minősíteni leegyszerűsítés. Kb. 1921 és 1938 között inkább újfajta kiegyezésről lehet beszélni, amely aztán a háború miatt is nem állotta meg az idő próbáját 1938 és 1944/45 között. Kérdéses, hogy a mostani kiegyezés konfliktus-helyzetben erősebb-e?! A magyar emigráció és a magyarországi Hatalom viszonyában még van javítanivaló. Ez közvetlenül is érinti a zsidó lojalitást is a nemzet iránt. Ebben a kölcsönösségben ismét a magyar zsidóság képviselőinek javára billen a mérleg. Nyugaton élő képviselői jórészt egyetemes magyar érdekek védői még akkor is, ha nem tehetik be lábukat a szülőföldjükre.

3. Az intézményes biztosítékok hiányát jól látják a „Salom” szerzői. S azt is. hogy merről fúj a szél. Ha az „Új élet” ( 1984 március !-én)azt írja. hogy „a gyűlölet szellemét soha többé nem engedjük uralomra jutni hazánkban”, ez intézményes keret nélkül nem biztosíték semmire. A legfontosabb a közvetlen kapcsolat a létező zsidó álammal. Ennek újramegvalósításáért pedig elsősorban mint össznemzeti érdekért —, a nem zsidó magyarságnak kell küzdenie.

4. Jó olvasni, hogy a magyar-zsidó értelmiségiek szerint is ,,a zsidóság egyenjogúsítása már az Osztrák-Magyar Monarchiában megvalósult”. S az ember háta is borsódzik, ha átgondolja, hogy ez később krízishelyzetben szociális problémák miatt, hová is torkollott.

5. Közös érdekünk azt kívánja, hogy semmiféle hatalmi érdeknek ne vessük alá a magyarságon belüli vallási, nemzetiségi, szociális csoport és az összmagyarság kapcsolatait. Ez mindig megbosszulta magát a történelmünk folyamán, s a jövőben sem várhatunk mást.

III. A magyar zsidóság és Izrael

1. Jogos önérzettel tekint a magyar zsidóság Izraelre. Ezen állam védő támogatása azonban nem csak magyar zsidó, hanem egyetemes magyar érdek is: az egyetlen rendszeres nyugati magyarnyelvű napilap Izraelben jelenik meg.

2. Védelmező szolidaritás így nem csupánzsidó, hanem egyetemes magyarérdek is. Mivel pediga magyar zsidóság a magyarság része családi, baráti, rokoni kapcsolatok, s szellemi kölcsönhatások révén, így kell viszonyulnunk Izrael államához is.

3. Legnagyobb balítéletünk, hogy a szolidaritás Izraellel egyet jelent az éppen hivatalban lévő izraeli kormány támogatásával. Egy országot, egy népet sohasem lehet azonosítani kormányával, amely éppen e közel-keleti államban demokratikusan változó s megváltoztatható. Remélhetőleg ezen majd azok is elgondolkodnak, akik megszakították annak idején a közvetlen kapcsolatot ezzel az állammal.

A jelek ebbe az irányba mutatnak.

4. Hidegháborús viszony helyett emberi kapcsolatokat. E ponthoz, e tömör megfogalmazáshoz semmi hozzáfűznivalóm nincsen. Összmagyar szempontból is csak egyet lehet, és egyet kell értenünk ezzel.- 107 -