Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
— Szerda — KOSSUTH RÁDIÓ BUDAPEST 1956. OKTÓBER 24. 4:30 h. — Jó reggeli kívánunk kedves hallgatóinknak. Megkezdjük reggeli zenés műsorunkat. — (Zene helyett rövid szünet után): Kedves hallgatóink, közleményt olvasunk fel: Fasiszta, reakciós elemek fegyveres támadást intéztek középületeink ellen és megtámadták karhatalmi alakulatainkat. A rend helyreállítása érdekében további intézkedésig tilos minden gyülekezés, csoportosulás és felvonulás. A karhatalmi szervek utasítást kaptak arra, hogy a rendelet megszegőivel szemben a törvény teljes szigorával lépjenek fel. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa. * 20:45 h — Kedves hallgatóink, felolvassuk Kádár János elvtársnak, a központi vezetőség titkárának beszédét: Munkások elvtársak! Az egyetemi ifjúság kezdetben jórészt elfogadható követelésekkel induló felvonulása rohamosan elfajult népi demokratikus rendünk elleni tüntetéssé. Ennek leple alatt fegyveres támadás robbant ki. Csak izzó haraggal lehet szólni erről a támadásról, amelyben az ellenforradalmi reakciós elemek felkeltek hazánk fővárosa ellen, népi demokratikus rendünk, a munkásosztály hatalma ellen. A népköztársaságunk törvényes rendje ellen fegyverrel lázadókkal szemben pártunk központi vezetősége és kormányunk az egyedüli helyes álláspontot foglalta el: a megadás, vagy teljes legyőzetés lehet a sorsa azoknak, akik makacsul folytatják gyilkos, ugyanakkor teljesen kilátástalanná váló harcukat dolgozó népünk rendje ellen. Ugyanakkor tudjuk, hogy a rejtve harcbainduló provokátoroknak fedezésül szolgált sok, a zűrzavar óráiban utat tévesztett ember, különösen sok fiatal, akiket nem tekintünk rendszerünk tudatos ellenségeinek. Ennek megfelelően most, amikor az ellenséges támadás felszámolásának a szakaszában vagyunk, a további vérontás elkerülése végett azt tesszük, hogy a magukat felszólításra önként megadó megtévedteknek lehetőséget adtunk és adunk arra. hogy életüket és jövőjüket megmentve, visszatérhessenek a tisztességes emberek közé. A harcot elsősorban néphadseregünk leghübb egységei, belső karhatalmunk, rendőrségünk hősi bátorságot tanúsító fiai, volt partizánok vívják a testvéri és szövetséges szovjet katonák támogatásával. De ez a harc egyben politikai harc is, amelyben pártunk, munkásosztályunk képezi a fő erőt.- 115 -
