Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
A hosszú terrorévek alatt a túlélés és a fennmaradás ösztöne alkalmazkodást, meghunyászkodást és megalkuvást kívánt. Ez az emberi lélek mélyén szégyent, önmegvetést és a tisztulás utáni vágyat termelte ki mindenkiből. Még a kommunista párttagok nagyrésze is ráébredt arra, hogy pártjuk nemzetgyilkolást követett el a korábbi években, és ettől a bűntudattól csak valami nagy lelki és politikai katarzis adhat szabadulást. Ez a lelki tisztulási vágy és az elnyomók elleni harag pár nap alatt az egész nemzetet felsorakoztatta az ifjúság mögé. Magyarország akkori orosz helytartója, Gerő Ernő, nem ismerte fel a nemzet érzelmeinek az erejét. Gyalázó szavakkal illette az ifjúságot, bevetette ellenük az ÁVÓS hóhérokat majd az országban tartózkodó orosz megszálló csapatok beavatkozását kérte... Ezzel robbanó olajat öntött a hazafias érzésekre... A magyar szív megkeményedett... A tüntetőkből szabadságharcosok lettek... Hirtelen valami olyasmi történt, amire nehéz szavakat találni... A félelem lehámlott az emberekről... Csoda történt... A magyar nemzet felkelt, megrázta magát és a tízmillió kisemberből hatalmas óriás vált... A következő napokban a magyar nép, ifjúságának a vezetése alatt, tervsz.erűtlenül, előkészítés és hadvezéri tervek kidolgozása nélkül, csupán ösztöneire hallgatva, megsemmisítette a kommunista erőszakszerveket és súlyos vereséget mért az országban állomásozó orosz katonai erőkre... A fegyverek primitívek voltak, de használatukat vakmerőség és technikai találékonyság irányította... Repült a hirtelen gyártott Molotov koktél az orosz tankokra... A pillanat hevében mesterlövészek születtek. Istentudja honnan szerzett fegyverekkel... A harcosokat százezres tüntető tömegek biztosították arról, hogy a nemzet szíve dobog mögöttük... Kis, harcoló csoportok verődtek össze barátokból... Budapest lőporfüstös utcáin szinte minden percben új hősök születtek és léptek csatasorba azok helyett, akiket lekaszált az ellenség fölényes fegyvere... Dávid és Góliát harc folyt mindenfelé... de Góliát egyre ijedtebbé vált, mert még a Szovjetunióban sem képezték ki a katonákat olyan helyzetre, amikor nemcsak harcosok, hanem gyerekek és öregasszonyok is bátran ellene fordulnak... E hősök soráról — sem a halottakról, sem az életben maradottakról még nem készülhetett pontos lista. Biztos vagyok benne, hogy majd egy újra szabaddá váló Magyarországon, valamikor, egy későbbi nemzedék, valami csodálatosan szép emlékmű márványlapjára vési be neveiket... Szimbolikusan, valamennyiök iránt érzett mélységes tisztelettel és hálával, a Pongrátz testvérek csoportját szeretném megemlíteni. — akik hősies és magányos harcot vívtak azokban a napokban a Corvin közben. E hősi listán biztosan az első helyeket fogják kapni attól a későbbi nemzedéktől, amelynek már nem kell az. életét áldoznia a magyar szabadságért. E harcok egyik csodálatos jellege az, hogy a nagyszerű emberi tehetséggel megáldott magyar nép, kevés történelmi korszakában tudott ilyen nemzeti egységet létrehozni, mintákkor, 1956-ban. Mígmáskor, normális, vagy félig normális körülmények között, mi magyarok szinte valamennyi- 87 -
