Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
ni. Kivéve, ha kiderül, hogy a fődelegátus nem képviseli a kormányát. Jelen esetben Koós-Konduktorov nem képviselte sem Nagy Imrét, sem a kormányát, sem a magyar népet, sem a szabadságharcosokat, hanem kizárólag a Szovjetuniót. Ugyanis a fenti „kormány-nyilatkozat” hamis, ahhoz Nagy Imrének, sem kormányának, sem a magyar népnek semmi köze. A nyilatkozat nemcsak hamis, hanem primitív is, mert Nagy Imre leveleit, táviratait, mint a „minisztertanács elnöke” küldte és nem mint „magyar kormány”. Ráadásul: Koós New Yorkban még azt sem tudta, hogy a forradalom október 23-án és nem 22-én kezdődött, amit ő a „kormánynyilatkozatban" ír. Nagy Imre a táviratról nem tudott. Annak küldésekor a kommunista párt háziőrizetében volt. A távirat — Nagy Imre kormányának moszkovita külügyminisztere, Horváth Imre és Koós közös müve, Szoboljev közreműködésével. Nagy Imre, amint a párt őrizetéből kiszabadult, első dolga volt az ENSz segítségét kérni. Pont az ellenkezőjét, amit Konduktorov követelt. A hamis nyilatkozat nemcsak a BT-ot tévesztette meg, ami egyedülálló az ENSz történetében, de a magyarországi hallgatóságot is félrevezette, mert a budapesti rádió, október 28-án, ami akkor még kommunista kézen volt —, az éjféli adásában az alábbi hírt közli: „HÍREK: Megnyílt a Biztonsági Tanács ülése. Vasárnap este összeült a BT. hogy a három nyugati nagyhatalom kérésére megvizsgálja Magyarország helyzetét. Az ülésen Szoboljev, a Szovjetunió küldötte tiltakozott, hogy az ENSz foglalkozzék a magyarországi helyzettel... A BT 9 szavazattal I ellenében (Szovjetunió) és 1 tartózkodás mellett (Jugoszlávia) napirendre tűzték a magyarországi helyzetet. A szavazás után a tanács felkérte Magyarország képviselőjét, hogy amint kérte, vegyen részt a vitában. " A kormánynyilatkozatról a rádióhír hallgat, Konduktorov nevét meg sem említették. Meglepő, hogy a hamisítást sem a BT elnöke, sem a BT tagjai nem észlelték, sem az ENSz főtitkára, Hammarskjöld, aki elsőnek kapta meg —, elmulasztották valódiságát ellenőrizni. A csalást percek alatt ki lehetett volna deríteni; az ENSz főtitkárának, vagy a BT elnökének, vagy a Tanács bármelyik tagjának fel kellett volna venni a telefonkagylót és Nagy Imrét felhívni, aki ekkor már szabadabb volt. Ha pedig nem kapcsolták volna, ez is elég bizonyíték, hogy a „kormány-nyilatkozat” körül valami baj van. A magyar forradalom döntő napjai: október 28, 29, 30, 31 és november I. Ezen az öt napon sok minden történhetett volna az ENSz-ben, Washingtonban. Sajnos, semmi lényeges nem történt, aminek egyik oka kétségtelenül, hogy a New Yorkban székelő magyar delegáció a szovjet fődelegátussal összedolgozott, hogy a magyar ügyben ne szülessen határozat és olyan akció, ami a forradalom célkitűzését: a függetlenséget — elősegítette volna. Ritka, fonák helyzet alakult ki: a nemzet egy kérdésben összeforrt: a Szovjetunió katonái vonuljanak ki. New Yorkban, Koós-Konduk-79-
