Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
KIRÁLY BÉLA 1848 és 1956 ,.A szabadságharcosok az 1956-os forradalomban vitathatlanul visszanyúltak 1848 eszméihez, a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolatához... Az 1956-os forradalom feltámasztotta ezeket az ideákat, azt hitték, hogy az igazság, jogok és a szabadság eszméi érvényesek és eltökélték magukat, hogy ezek nevében küzdenek és győznek...” (Po lányi Mihály) A harmincadik évfordulón újkori történelmünk két nagyszerű eseményének, 1848-nak és 1956-nak az azonossága az, ami a legszembeötlőbb. Azonos ez a két forradalom eszméikben, a progreszszív Európával való azonosságukban, a túlerővel szembeni bátor kiállásukban, tragikus végükben és hosszúlejáratú történelmi jelentőségükben egyaránt. Ez a történelmi jelentőség messze túlterjed a magyar horizonton: egész Közép-Kelet-Európára nézve döntőek voltak ezek a forradalmak, de mindkettő összeurópa, sőt az összemberiség szempontjából is jelentős tett volt. 1848 ÉS 1956 AZONOSSÁGA Az eszme. 1956 ideái 1848 eszméivel ikertestvérek. Mindkettőnek a gyökere a modern nyugati kultúra magjához, a reneszánszhoz nyúlik vissza. Ebből a szellemi magból fokozatos előrehaladással bontakozott ki a modern nyugati társadalom. A tudomány, irodalom és művészet e nagy fellendülése során jutottak a gondolkozók arra a következtetésre, hogy az addig uralkodó nézetekkel szemben az egyháztól független világi ideológia és politikai gondolat lehetséges és szükséges is. Ha az „egyház” fogalmát az ,,egypárt” koncepcióval cseréljük fel, akkor ez a reneszánsz gondolat 1956-ban is tragikusan aktuális volt. A következő fokozat a protestáns reformáció volt. Nem a közvetlen vallási, hanem a közvetett politikai kihatásokra gondolok. Ez a szekuláris hatás többek között abból fakadt, hogy a protestáns egyházak lefordították a bibliát nemzeti nyelvekre és a zsidók hagyományos gyakorlatához hasonlóan elvárták híveiktől, hogy maguk olvassák a szentírást. Ez fokozódó írástudáshoz, az addig a latin javára elhanyagolt nemzeti nyelvek művelésére, fejlesztésére vezetett és bennük büszkeséget keltett. Ettől már csak egy lépésre volt a patriotizmus és végsőfokon a nemzettudat kialakulása. A XVII. szd. a tudományok birodalmában kibontakozó forradalomnak volt a tanúja. A tudósok az emberiség bámuló szeme elé tárták a har- 64 -
