Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

Lojzi ingerülten legyintett.- Nem pártgyűlésen vagy Ede, hogy ezeket a marxista baromságokat szavald! És honnan a bánatból veszed azt a marhaságot, hogy az ország nemzeti érzésű és hithű protestánsai, zsidói és katolikusai Marx és Lenin istentagadó, internacionális és materialista tanain alapuló rendszer alatt akarnak élni? Miből gondoljátok, hogy a nép fel akarja adni ezeréves nem­zeti érzéseit és istenhitét? A dolgozók, különösen a gyári munkásság és a nincstelen paraszt­ság tudja, hogy milyen sokat köszönhet a demokratikus rendszerünknek és a Pártnak... mondta Karába Ede. Krecsmár Alajos szinte sajnálkozva nézte a párttitkárt. Még egy agyalágyult komcsi se gondolhatja komolyan, hogy a Szov­jetet majmoló egypártrendszeres, akasztófás diktatúrátoknak bármi köze is van a szabad választásokon, jogon és törvényen alapuló demok­ráciához! A dolgozók ma is velünk vannak... - mondta mint egy makacs gyerek. Karába Ede. Lojzi most már mérges lett.- Hát mit gondolsz te ökör, talán orvosok, egyetemi tanárok vagy régi földesurak voltak, akik hegesztőpisztolyukkal a ligetben elfürészelték a Sztálin szobor lábát? És úgy gondolod, hogy a sokszázezer tüntető és fegyveres felkelő kizárólag értelmiségiekből áll? A mi fegyveres csopor­tunk húsz tagja közül tizennégyen fizikai munkások vagyunk... Három kommunista párttag. Résztvett a spanyol polgárháborúban és mint zsidó megjárta a dachaui haláltábort. De neki sem kell a szocializmusnak vagy népi demokráciának az a formája, ami az elmúlt tíz évben volt hazánkban. Olyannyira nem kell neki a ti rendszeretek, hogy most az életét reszkírozza, mert valami jobbat, emberibbet és magyarabbat akar. Milyen rendszert? — kérdezte a párttitkár gúnyosan. Egy olyan rendszert, ahol nincsenek ÁVÓS kínzókamrák, nincse­nek vérgőzös és törvénytipró Népbíróságok, nincsenek internálótáborok, kitelepítések, munkaszolgálatos katonai alakulatok, nincs politikai, val­lási és társadalmi megkülönböztetés... Ahol az állampolgárok szerény magántulajdonát senki nem veheti el... Karába Ede arca megkeményedett. Te ugye azt reméled, ha megdöntitek a szocialista rendszert, vissza­kapod a házadat és bennünket kirúgsz az utcára?! Lojzi elővett az éjjeliszekrénynek használt hokedli fiókjából egy csa­varhúzót, félretolta az ágya előtt lévő kis szőnyeget és felfeszítette az egyik padlódeszkát, amely alatt pénzes kazettáját rejtegette. A kazettából három rétegre hajtogatott papírt vett elő.- Augusztusban közjegyzőileg Erzsikére és a gyerekekre Írattam a há­zamat Ede... A házamat ugyanis hivatalosan soha nem vették el tőlem. Ti ugyan a lakáshivatalnak fizetitek a lakbért, de a ház adóját az elmúlt tíz évben én fizettem. Ami azt jelenti, hogy az állam szerint, amíg rátok nem 60-

Next

/
Oldalképek
Tartalom