Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
És erre az uram azt válaszolta, hogy „Hát nem vagyok egészen nyugodt, nem mondhatnám hogy jó érzésekkel megyek. De itt most nem számítanak az én érzéseim, meg nem számít a család, feleség, gyerekek, ki kell mennem, akár az életem árán is. Mert egy ország várja most a segítséget tőlünk.” Állítólag ezt mondta. Nem, nem voltunk mi EGÉSZEN naivak, egyikünk sem. De azért azt feltételezni, hogy egy ennyire magasrangú, hivatalos szovjet delegáció leül tárgyalni a törvényes magyar kormánnyal, és kialakul az egyetértés, és MINDENT aláírnak — és hogy akkor utána ki kell derüljön, hogy mindez NULLA — nem, erre azért nem gondoltunk. Erre azért nem. * Másnap, vasárnap, november 4-én hajnalban - hát az ágyúdörgésre ébredtünk fel. Zengett az egész város-----Én persze azonnal a telefonhoz — és hívtam a Parlamentet. Ahogy bemondtam a nevemet, rögtön a Nagy Imre-titkárságot kapcsolták. Nem tudom kivel beszéltem. Kérdeztem hogy hol van az uram — mondták hogy nem tudják, nem jöttek vissza. És hogy hívjam őket egy negyedóra múlva, talán addigra már lesz valami hírük. Negyed óra — hát egy örökkévalóság! Csak hallgattuk dermedten az ágyúzást------Aztán valakinek eszébe jutott a rádió, bekapcsolták — és éppen a Nagy Imre-beszéd ment, meg a kormányközlemény. Hogy „kérjük a magyar kormánydelegáció tagjait, hogy térjenek vissza hivatalukba” — Úgyhogy én utána sokáig abban a hitben voltam, hogy ebben a képtelen felfordulásban el is felejtették őket, és ha én nem keresem Palit, akkor talán eszükbe sem jut a Tökölön tárgyaló küldöttség. Utóbb aztán persze megtudtam, hogy ez nem egészen így történt — csak azért említem, mert ez is jellemző volt azokra az órákra. Alig tudtam kivárni a negyed órát, telefonáltam újra — akkor egy fiatalember válaszolt, egy meglehetősen izgatott hang: Honnan beszél?! Otthonról?! Menjen el otthonról! Menjen el otthonról! Hát — mondom — MÉRT menjek el otthonról?? — Menjen el otthonról!! AZONNAL menjen el!! — Jó — mondom —, de hát HOVÁ menjek?! — Menjen valamelyik követségre! — Milyen követségre? MELYIK követségre?! M ÉNJÉN EL OTTHON RÓLÜ — és lecsapta a kagylót. Vagy megszakadt a vonal? Volta nálunk rekedt társaságban egy fiatal férfi — újságíró lett azután, de az ő nevére sem tudok visszaemlékezni már — ő jól beszélt olaszul. Ez adhatta az ötletet, hogy az olasz követségre menjek — de ott egyszerre mind nekemugrottak:-45 -
