Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
később aztán hallottam valahonnan, hogy valóban el is mentek a Parlamenthez, és hogy ott is tovább kiabálták, hogy,,Maiétert a kormányba. Maiétert a kormányba!” —— Ez az élmény nagyon megmaradt bennem. Igen, szóval akkor már nagyon ott volt a levegőben, hogy M ALÉTER — azt nem feltétlenül tudták az emberek, hogy Péter-e vagy Pál, öreg-e vagy fiatal, de azt megértették hogy az ÖVÉK. És sokszor elgondolkoztam aztán ezen, hogy tulajdonképpen Nagy Imrén kívül az uram volt az egyetlen abban a forradalmi kormányban, akit tényleg a NÉPAKARAT állított oda. Ő előzőleg nem volt sem politikus, sem újságíró, nem volt ő egy ismert név — ő csak annyi volt, amennyi ÖNMAGÁBAN volt, megamennyivé ezek a napok tették! Utólag persze sokmindent hallottam meg olvastam, hogy Nagy Imre azért döntött Maiéter mellett, mert hogy kommunista volt, meg ezért, meg amazért nem egészen hiszem. Mert nem ilyen hideg politikai meggondolások szerint ment ez akkor. ÉN hallottam akkoratömeget ordítani, hogy,.Maiétert a kormányba”, és HISZEM, hogy ezért került ő oda! Bementünk aztán. Igazolvány sem kellett hozzá, persze hogy nem kellett-----Nem volt azért ez még az igazi, bombabiztos békeidő, nem is mehettem be mindenhová, csak a földszinten lehettem — hát el voltam SZÖRNYEDVE, hogy hogy néz ki a laktanya — igen: egy vár, közvetlenül az ostrom visszaverése után. És mesélte Pali a történeteket. Hogy ott feküdtek egymás mellett egy bajtársával, egy tiszttel akit nagyon szeretett, ott feküdtek az épületnek a szétlőtt sarkánál, és hogy a szemén ment be a golyó ennek a századosnak — ilyeneket mesélt ott tucatjával, szörnyű részleteket. De nem nagyon kellett ehhez kommentár sem, még zavartalanul ott volt a látvány, körben, mindenütt. Sokmindent mesélt akkor Pali. Elmondta, hogy ők először tényleg minden igyekezetükkel próbálták tartani a semlegességet. Hogy ő megállapodott a felkelőkkel, az utcán harcolókkal meg a munkásszállásbeliekkel is, akik egyfolytában fegyvert követeltek tőlük, hogy őket hagyják ki a dologból, fegyverük amúgy sincsen, ha akarnának se tudnának adni, úgyhogy legjobb ha kölcsönösen békében hagyják egymást. Ők nem lőnek a felkelőkre, de akkor azok se lőjjenek rájuk — ebben meg is egyeztek. Igen, de viszont az oroszok jöttek, és lőttek. A felkelőkre is, meg rájuk, a Kiliánra is! És akkor az uram a Minisztérumot hívta. Hogy beszéljenek az oroszokkal, mondják meg nekik hogy ők semlegesek, hát őket ne lőjék! És akkor az oroszok azt üzenték vissza a Minisztériumon keresztül, hogy őket nem érdekli a Maiéter semlegessége, ők lőnek ahová jónak látják. Sőt, a Minisztérium jelezte a Kiliánnak, hogy az oroszoknak az a tervük, hogy bombázni fogják a Kiliánt! ezt nekem az uram mesélte. És akkor erre mondta Pali, hogy — MÉG EGY LÖVÉS, és felvesszük a harcot! Ha az oroszok még egy lövést leadnak a Kiliánra, akkor visszalövünk! Akkor a felkelők oldalára állunk!-39-