Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

KÁLMÁN SZABOLCS

Kígyó okosan, Galamb szelíden

I. rész

BEVEZETÉS

1984 nyarán két hónapot Magyarországon töltöttem, ezen időn belül hat napot Erdélyben és öt napot a Felvidéken. Erdélyben ekkor jártam először, a Felvidéket sem ismertem különösképpen, de Magyarországhoz gyermekkorom, fiatal életem első 20 évének élményei szorosan kötnek, ott éltem egészen az 1956-os nagy vízválasztóig. Nyolc esztendővel ezelőtt tértem vissza látogatóba első alkalommal, most másodszor, családommal együtt: magyarországi diplomás, zenetanár feleségemmel és Amerikában született, magyarul is jól beszélő, három tizenéves gyermekemmel. A rokonlátogatás és pihenés mellett, különleges figyelmet fordítottam a magyar egyházi élet tanulmányozására, mivelhogy Amerikában végzett és Los Angeles környékén szolgáló magyar református lelkész vagyok. E beszámoló-tanulmányban a magyar egyházi életre vonatkozó észrevételeimet, tapasztalataimat kívánom összegezni.

A politikai témákat, amennyire lehetséges, kerülni akarom. Nem szándékom, hogy egy Nyugaton élő magyar gondolkozásával kioktassam, vagy bíráljam az „otthoniakat”. Ezt már azért sem tehetem, mivel bírálnivaló bőségesen akadna a Nyugaton működő magyar egyházakban is, és ki a megmondhatója, melyikünk szemében található a szálka, melyikünkében a gerenda?

Mint a messziről hazatérő családtag, úgy kopogtattam be a hazai magyar egyházakhoz: szeretettel és tisztelettel, mint rég nem látott testvérekhez, akiktől sok szempontból tanulhatok. Ugyanakkor a távolról jövő perspektíváját is magammal hoztam, aki észrevesz, megfigyel, távlatban lát dolgokat, és a súlyos problémák felett sem siklik el, sőt épp a távolról jövő és oda visszatérő szabadságával építő szándékkal, ki is mondja azokat.

Bár szubjektív élmény-beszámolón alapszik ez az írás, mégsem teljesen az. Több mint száz lelkésszel, vagy az egyházi életben járatos emberrel volt alkalmam rövidebb-hosszabb elmélyült beszélgetést folytatni, sűrűn látogattam az egyházi összejöveteleket, intézményeket az ország minden részén. A beszélgetések után jegyzeteket készítettem magamnak, hogy amennyire lehetséges, ők szólaljanak meg rajtam keresztül. Sokkal több ez az írás, mint az én magánvéleményem. Ugyanakkor, a belém helyezett bizalommal sem akarok visszaélni, így forrásaimat nem kívánom nyilvánosságra hozni. Kapcsolataim, kevés kivétellel, mind refor-95 -