Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

ben vagyunk egyedül a földön. Egyedül vagyunk a világmindenségben is.

Határ Győző mondanivalója erről: Se égen, se földön nincs sehol semmi, amire bárki is hivatkozhatna, hogy az ember fölött uralkodjék. Igaz ugyan, hogy a népek nem mindig nemzetekként éltek a földön, de az is igaz, hogy a földet soha sem egyetlen nép birtokolta... Őrizzük tehát belső kincseinket.

M1MONDÓ A SZÉL?

A tiszta filozófiában, ahogy azt H.Gy. meghatározta konzekvenciákról csak feltételesen beszélhetünk. Az előrelátások esetleges beigazolódása egy másik bölcseleti rendszer kibontakozását vetíti elő. Régi és új valójában egy és ugyanaz. A gondolatok színpadán szüntelenül ugyanazt a drámát játszák, csak a szereplők és a díszletek változnak. A megírott művek azonban tudvalevőleg önállósulnak és különválnak a szerzőtől. A megírott művek mögött mindig ott a kinemmondott — az író filozófiája. Esetleg motívumokról, vagy írásra késztető indítékokról is beszélhetünk. Ezek azonban az író titkai közé tartoznak és maga a megírott mű ennek a hajlamnak a metaforája. Az érthetőség, szabatosság és a tartalom explicitásának ellenére az írás csakis jelbeszéd. Palackba zárt üzenet. A túlbuzgó kiértékelések mögött mindig az „Ugye ezt gondolta?” — típusú kérdések megfejtésének reménye lappang. „Gondolta a fene”. (Válaszolta meg a kérdést Arany János, azt hiszem minden zaklatott író nevében) Ennek ellenére, a teljesség érdekében mégis megkíséreljük szemközeibe hozni Határ Győző néhány kitételét, elemezni azok mai vonatkozásait:

1. Határ Győző egyértelműen kizárja a célközpontú gondolkozást a filozófiából: „a filozófusok világmagyarázók, akiket ebben cél és érdek nem vezet, pontosabban: a világmagyarázók a filozófusok” (A rákóra ideje, 147.0. #15)

vagy: „Az igazságra a dogmatikusok törekszenek. A bölcselő a lehetőségeket próbálja fel-vagy leszázalékolni: ő valószerűségekre törekszik az ő becsvágyának felsőfoka: ez a fajta probabilizmus mihelyt az egzakt tudományok végvidékét elhagyjuk s tarsolyunkban az utolsó eredmények találgatásával az intuitív axtrapoláció birodalmába érünk, egyéb dolgunk nem marad mint, hogy mérlegeljük-latolgassuk a létértelmezés lehetőségeit...” (A rákóra ideje, 264.0. #138)

2. Az özön közöny fizikailag kizárja és logikailag tarthatatlanná teszi bárminemű végső elv participációját a világban,

3. Végső következetességgel végrehajtott ateizmus. Poszt-ateista ateizmus.

4. Gondolkozását az ésszerűségbe vetett bizalom határozza meg.

5. Az özön közöny nem azonos a kategorikus semmivel — működésének módjáról nem szerezhetünk tudományos igényű ismereteket, mert az mind megjelenésében, mind fogalmában kívül esik a legszélesebb értelemben vett törvényszerűségeken u.m. idő, tér, kiterjedés, forma stb.-60-