Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)
1985-09-01 / 17. szám
intézményeknek. Ez az intellektuális „kódoló” nyilvántartás egyike a szellemi karanténeknek, ahová előbb képletesen, később ha úgy fordul, személy szerint bezárják a gyanúsokat. ,, Polgári Védelem", ,,Munkaőrség" számtalan neve van a kémkedő, nappalt és éjszakát figyelő irodalmi és tudományos spicliségnek. Az írástudók, ha élni akarnak, kénytelenek számolni pályatársaik kapzsiságával és az árulók cinizmusával. Ez. a bürokrata inkvizíció nem kevésbé kegyetlen, mint volt a máglyás. * Egy író jelentőségét és eredetiségét nemcsak az bizonyítja, amit ír, hanem az is, mennyire lehet utánozni? Az igazán nagy írókat — Homeros, Dante, Shakespeare, Stendhal vagy Proust — nem lehet „utánozni”. Ha megkíséreli valaki, az első mondatnál kiderül a kölcsönbe felöltőn álruha. A nagy, eredeti alkotókat nem lehet megközelíteni, sem meglesni, nincs mód „elsajátítani titkukat”, mert nincs „titkuk”. Egyszerűen csak „olyanok”. * Fáy Ferenc összegyűjtött versei. A költő a közelmúltban hunyt el Torontóban. Hatvan évet élt, emigráns volt. Jó néhány versében a második világháborút követő idő magyar költészetének teljes értékű energiája sugárzik. Aztán van a versekben kamaszos keserűség, férfias szókimondás, feminin érzékenység. Nyelvi ereje a klasszikus magyar líra szófukar, szemérmes és minden mesterkéltségtől mentes példáit idézi. Vallásos és pogány, kóbor nomád és különösen „magyar” — nem magyaros, nem is vitézkötéses, nem a paranoid fellengzéssel megfogalmazott „mélymagyar” és „hígmagyar” —, úgy „magyar”, ahogy nem lehet más egy ember, aki évezred előtt több nekiindulással elbolyongott Lebédiából, mert hajtotta a népvándorlás hullámverése. Egy napon megérkezett a Duna-Tisza közé, ott találkozott az avarokkal, akiket néha megölt, néha megölelt, ahogy ezt népek már szokták, amikor ismerkednek. Később sátrat vert, halászat és vadászat közben megtanult gabonát vetni, megtelepedett, és megélte a kereszténységet, a reneszánszot és a reformációt, a Felvilágosodást, az ipari forradalmat, a szocializmust, a fasizmust..., és egy napon arra ébredt, hogy Kanadában él, ahová elvándorolt a kommunisták elől, és verseket ír magyar nyelven, mert csak így tudja hitellel elmondani, amit útközben ezer éven át tapasztalt. Például a Keresztül tizennégy szólamában és még sok szépséges poémában, melyekből mindig egy „magyar” szól az olvasóhoz. Olyan magányban írja a verseket, amilyen a steppe, vagy az idegosztály rácsos magánya lehet. A könyvnek helye van a polcon, ahol a magyar költészet maradó műveit őrzik.- 24 -
