Szivárvány, 1985 (6. évfolyam, 17. szám)

1985-09-01 / 17. szám

A találkozón én is felszólaltam, a Nyugatról jövő ember nagyobb szabadságával és felelősségével, azt remélve, hogy talán hangot adok mások ki nem mondott véleményének is. Elmondtam, hogy többen az előttem felszólalók közül híjával találták a mai Patak szellemét. Ezt a hiányt én abban látom, hogy Patak szelleme nemcsak hazafiságot és humanizmust jelentett, de Istenhitet, vallást is. Ez a dimenzió hiányzik. Nem a volt kötelező templombajárást hiányolom, nem a diákokra erőltetett vallásosságot. De ha a több, mint 400 éves Pataki Kollégium szelleme nevében egyháziakat és világiakat a világ minden részéből itt összehívnak, akkor ez az iskola ma is legyen példaképe és előfutára a vallásszabadságnak és a vallási türelemnek. Legyen példa olyan értelemben is, hogy a mai rendszerben is lehetőséget ad diákjainak, hogy önkéntes alapon a hitélet élményeiben is részesülhessenek. Ott nem fogalmaztam ezt meg ilyen világosan, de ez volt a felszólalásom lényege. Azt már csak utólag teszem hozzá, hogy milyen példamutató lenne, ha az államosított, volt református sárospataki iskolákban, ez a szabad és önkéntes vallásos nevelés már ökumenikus alapon történne, a nemreformátus egyházakkal karöltve. Az egyik pataki öregdiák négyszemközt megjegyezte, hogy ha az iskola és az állam valami csoda folytán hirtelen hajlandó is lenne erre a a vallási nyitottságra, valószínűleg a sárospataki gyülekezeteket érné készületlenül ez a lehetőség és feladat.

Felszólalásomra ott nem kaptam, talán nem is kaphattam megfelelő nyilvános választ. Az adott helyzetben elegendő, hogy hangot kapott ez a gondolat.

Nem tartozik szorosan a témához, de itt említem meg néhány teológus kérését. Panaszkodtak a teológusok méltánytalan katonai szolgálata miatt. Az egyetemisták csak 11 hónapra vonulnak be, a teológusok 18-ra. Őket Lenti és Marcali községekbe küldik, ahol büntető századokban szolgálnak. A katonai szolgálatuk alatt szinte lehetetlen a templomba járás: az egyenruha állandó viselete kötelező, egyenruhában viszont tilos templomba menni. (Ezt próbálja valaki egyeztetni a helsinki emberi jogok okmányával!)

4. Középiskoláink ,,elárusít ása", a református értelmiség hiánya

Számarányához viszonyítva, valamikor a református értelmiség roppant erős volt. A híres írók, költők, tudósok, a magyar szellemi élet vezetőinek igen tekintélyes része, a református kollégiumokból került ki. A magyar gondolkozás erősen református gondolkozás is volt.

1948 és 1952 között az egyházi iskolákat államosították, csak néhány maradt egyházi kézen. Jelenleg Magyarországon 8 katolikus gimnázium működik, és egy református, a debreceni, a többi egyházaknak nincs iskolájuk. Külön tanulmányt érdemelne az iskolák államosításának témája. Több kortanú állítása szerint, a Református Egyház akkori vezetőségének egy része, már az árulás határát súrlóan, felelőtlenül és ügyetlenül tárgyalt az állami szervekkel, amelynek eredménye, hogy csak egy iskolát sikerült megtartani, a többiről „önként” lemondott az egyház,- 107 -