Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

akik vállalták a CHARTA 77 polgárjogi mozgalom elveit, írják az én nevemet is az ezen elvekkel egyetértők névsorába. És örülnék annak, hogyha Nyugat-Európában és a tengeren túlon működő magyar társadalmi csoportok — melyek összefogása és erőfeszítése nélkül már a lipótvári fegyházban penészednék — egyszer végre módját lelnék, hogy kezet szoríthassanak a velünk hasonló emigráns sorsban élő szlovákokkal és csehekkel. Nem lenne jó, ha ahhoz, hogy ez a lépés megtörténjen, ismét be kellene csapódnia mögöttem a börtöncella ajtajának. Mert jelenleg nem csupán az országban uralkodó hivatalos hatalmat terheli emiatt a felelősség, hanem többek között amiatt is kerültem börtönbe, mert eddig nem volt ilyen kézfogás. Sem az emigrációban, sem ezen nemzetek közös lakóhelyén.

Lehet, hogy meg kellene köszönnöm mindenkinek azt a rendkívüli segítséget, amely erőt adott. De bocsássanak meg, nem mondok köszönetét. Az igaz tettet nem kell felmagasztalni, ennek természetesnek kell lenni. A rosszat kell elítélni.

Pozsony, 1983 augusztus- 6 -