Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)

12. szám

SOM ISTVÁN

A hét csapás

Kezdetben vala a bányamester. És egyszer szólt: fessétek az eget hupikékre. És a bányászok tudták, hogy a felesége megcsalja és ő most rájött. És tudták hogy ez egy napig tart és akkor megbocsájt neki, és minden rendben lesz a következőig. És volt biztonság. És akkor egyszer azt mondta a bányamester, ti itt hajtsatok egy vágatot, ti pedig velük szemben a másik oldalról, és középütt találkoztok. És valahogy nem tudtak találkozni. És végül nem csak két vágat lett, mikor egy is elég lett volna, hanem már ketten is voltak: a bányamester és a bizonytalanság. És minden roszszabb lett mint volt. — És akkor jött a bányamérő és mondta: Én pontos mérésekkel kijelölöm, hol kell a vágatot hajtani. És úgy lön. És megint ketten voltak: a bányamester és a bányamérnök, de bizonytalanság nem volt. — És akkor egyszerre kimeddült a széntelep és a bányamester a bányamérnökre nézett és már hárman voltak: a bányamester, a bányamérnök és a bizonytalanság és minden rosszabb volt, mint előbb. — És akkor jött a geológus és azt mondta: itt van egy vető és azért nem találjátok a szenet. És már hárman voltak, de a harmadik nem a bizonytalanság volt. És minden rosszabb volt, mint azelőtt de nem annyira, mint amikor itt volt a bizonytalanság is. — És egyszer csak vége volt az ércnek, és akkor a geológus azt mondta hogy az érc nem járt iskolába, nem tudja a geológiát, mert ha tudná akkor itt lenne, és kell ide egy geofizikus, aki majd megmondja. — És jött a geofizikus és kétes avatottságú, kérdéses intelligenciájú egyének problematikus pontosságú műszerekkel végzett befejezetlen mérései alapján kiszámította érthetetlen képletek sorát, és a helyzet mégis jobb lett. De már négyen voltak: a bányamester, a bányamérnök, a geológus és a geofizikus. És nemsokára öten lettek, mert amikor felmerült a kérdés, hogy mi a teendő, a geofizikus azt mondta, hogy ezt neki tanára, az a hibbant magyar báró nem tanította, és ismét itt volt a bizonytalanság. — És akkor jött az operaénekes, és azt dalolta hogy „eladó az egész világ” és hivatkozott arra, hogy feltalálta a pénz helyett a papirost és mindig annyit kell belőle nyomtatni amennyi a forgalomhoz elég. És ameddig mindenki számolgatta, hogy mi mennyibe kerül, addig egy kicsit nyugalom volt, és közben az operaénekesnek fia született és úgy hívták hogy infláció: mert igaz az, hogy annyi papírpénzt kell nyomtatni, amennyi a forgalomhoz elég, csakhogy senki sem tudta, hogy mi a forgalom és hogyan változik az. És ettől az operaénekes figyelmetlen lett és megkérdezte, nem tudnánk-e a termelést a felére venni, mert most a piacon kicsi a kereslet és ráfizetünk. És ekkor a többi négy csuklani kezdett, mert tudták, hogy időközben a bányászok szakszervezetet alapítottak a-30-