Szivárvány, 1984 (4. évfolyam, 12. szám)
12. szám
ZALÁN TIBOR Ver(s)ziók Kulcsár Szabó Ernőnek Majd lábnyomainkban is elalszik a vér vagy hajszálereken át szivárog le a mélybe pirosra festi a ránk várakozó halottak száját Ébren vagyunk bár lélegzésünket sem hallani még nem látszanak vállunk fölött a hosszú kések körmünk is nő arcunkon is serceg a másnapos szőr Majd lábnyomainkba vérző farkasok lépnek nagy kék farkasok véreznek mészárlások éjén. lángoló célgömbök táncolnak fegyenccé nyírott koponyánkon Olykor bánéi. (I)tem! hangsúlyt veszített az értelem kialvatlan hajnalainkra szégyell lenézni a nap és nem tudunk egymástól aludni, és nem vagyunk ébren Az idő persze nyugtalan és szét darabol minket megzabáltat bennünket a falánk s képmutató nemzedékkel meg vörösborokkal és konyakokkal és hamut szór ránk a szél Majd elalszanak elhagyott lábnyomaink, vagy a vér ismeri meg asszonyok fölé hajló szánkat, a lét hajszálrepedésein halottaink lélegzését hallgatják a megsebzett farkasok-24-
